Politika és foci

Azt hiszem már megint összeállt a kép. Kis kerti munka közben rájöttem hazám, a magyarok újabb exportálható tudására.
Az ember jön megy, tesz vesz. lapozgatja a netet és igazából egy majdnem jónak mondható változást észlel. Megint tudjuk kulturáltan utálni egymást, de legalább van közös téma.

Ugyebár a focihoz mindenki ért. Nem nehéz felfogni, bonyolult, mint a fagolyó, ezért amatőr szinten mindenki képes rá. Ez a kapu, ezek a lábaim, ott a széle a pályának, rugdosd a labdát a kapuba... Van a bíró, aki persze nem ért hozzá, mégis őt nevezték ki, hogy irányítsa a két nyájat, ne tapossák egymást a gyep alá, azt nem szabad. Van a közönség, a publik, aki persze ért hozzá és azt a maga stílusával, érzelmi intelligenciájával, habitusával tudatja is a közvéleménnyel. Nem, valóban nem szeretem a focit, de természetszerűleg értek hozzá. Sőt, a focit sokan nem szeretik, mint a Való Világot, csak a nyavalyás TV mindig ott áll meg. Fura. Nos én nem szeretem, indokolni is tudom, de értek hozzá, gyerek fejjel csináltam is, de már nem is nézem csak ha vébé-ebé. Mindenki ért a focihoz, de legalább fejben foglalkozik sporttal az emberek nagy része. Bárcsak a harmada a focihoz értőknek csinálná is. Hogy Ferót idézzem: "Sajnálom, én is egy kicsit".

No most jön az agymosás. Még egy terület van megfigyelésem szerint, amihez ebben az országban mindenki ért. Ez a politika. Ezt a többség csinálja. Tiszta VV és Győzike effektus, senki se követi, nézi, de elhatárolják magukat tőle, mégis mindenki tudja ki-kit oralizál éppen. A publik mindenhez jobban ért, elolvassa a szalagcímet és vagy bólogat, hogy így jó, mert birkanyáj vagy fújolja, mert azt hiszi kötelező. Jobbik esetben a tartalmába is beleolvas, rosszabbik esetben veszi elő a Bibliát jelentő blikket a konjuktúrális forradalom deficites GDP arányos hozadékánál. De jön a másnap, amikor habzik a szája az egekbe szökő hitelkamatokon, mert a svájci frankra vett hűdenagy plazmára még ketyeg vagy 2 évig. Szóval mindenki politikus, mert nem igényel szaktudást csak bő nyálat és szimpátiát a bejutáshoz. Szakértelem az nem kell, mondjuk mindenkinek mindenhez nem is lehet. Csak mondani kell néha valami okosnak tűnőt, aztán lehet kérni a következő sört. Mindenki politikus Magyarországon. A paptól az orvoson át az autószerelőig a kocsmában, a patikában, a közértben és a munkahelyen mindenhol árad. Nem is baj, mert legalább van vélemény, legalább nem a befordulás a téma.

Konklúzió. Magyarországon mindenki ért a focihoz és a politikához. Nem mondható, hogy agyatlan nép vagyunk. Nem bonyolult témák, már a 3 éves kislányom is focizik és eszméletlen politikus, amikor a csokiért kell lobbizni. Azért ezzel ki lehetne tűnni, lehetne országimázs, az elméleti foci és politika országa. Exportálhatnánk a tudást. Minden ország kocsmatémájába beitathatnánk, hogy mekkora játék volt a hétvégén, bár semmit se ér külföldön. Beülhetnénk külföldre politikusnak, hogy minden ügyesen menjen, mint nálunk.

Nem is értem más országok miért nem rendelkeznek ilyen potenciállal. Foglalkoznak a megélhetéssel hosszú távon, meg megtérüléssel, mielőtt pl. hitelt vennének fel, meg a családdal, a szabadidő értékével. Áh, pedig ott lenne a foci és a politika. Emberek rajonganak kézilabdáért és hokiért és asztaliteniszért és bringázásért meg ralliért, dehát azt nem lehet csak úgy csinálni a grundon a politikáról beszélve. Az a sok tanulandó szabály, meg odafigyelés, az a tempó, hát abban nem lehet a semmit szövögetni, vezetgetni a labdát. Nincs is ezeknek a sportoknak akkora támogató érdeklődő közönsége, mint a focinak és a politikának.

Nem furcsa, hogy mégis ezek szoktak nemzetközileg is sikeresek lenni? ...