Műtét. Én voltam a napi első 9 órakor. Izgi becsekkolás után egy alapjában önbizalmat adó vagány beteglogisztikus fickó. No eljutottam a műtőbe. Első lépés az érzéstelenítés. Ez nem gáz, de közel sem jó. A hírre, hogy 110 kilóval nyomom a tepsit, rögtön 2 egység kell. Ez nem jó érzés. Valaki masszírozza a csigolyákat hátul, majd mellébök. Nem finom, rosszabb, mint az infúzió bekötés. Nem zsibbadok. Nem jó. Újra. Most 3 egység, új helyre. Ezt már bemasszírozza izomba, pocsék. Működik. Hurrá. Fura, látom a lábam, de nem tudom mozgatni. Most hideg víz, de nem érzem. Indul a menet. Zöld függöny, de nini, ismerős ujjak, az enyém, de mit csinál a levegőben? Műtét, mellettem egy monitor, amin fura dolgok történnek a korallvilágban. Ez a térdem belülről. Aztán elalszom. Még hallom, hogy a dokik faragás közben a garázsajtókról beszélnek. Majd felébredek a fúró hangjára, majd kalapálás, de én folyton elalszom. Korán keltem, fáradt vagyok. Minden abbamarad, megint fent vagyok. Valaki egy maszk mögül elárulja, hogy átaltdtam az új szalagom. Majd másik hang, ezt ismerem, a dokim, dr. Kárpáti, 1 nap fekvés és holnap mankó. Végül jön a szállító, röntgen - szeretik lefotózni a művüket - majd vissza a kórterembe. 2 órával van most kb. később. Most viszik a bácsikat.
Mostanra belémcsöpögött kb. 5 liter infúzió, nincs több. Maradtunk 3an, aztán lettünk megint 5en. Csóri 5öske még valamikor 6 körül gurult el ágyastól, azóta nem hallottunk róla. Nagy kórház, sok eset. Amúgy most van egy porcleválós, ő holnap reggel elvileg megy. Egy srác szilánkos nyílt töréssel majd 2 hét után holnap esélyer. És ketten szalagosok.
Van szigor. No kaja, míg nincs pisi. Uzsira banán, vacsira egy sonkás szendó. Jó volt. Hja, megmutattam, hogy kicsi a kacsa. Szegény nővér zavartan mondta, hogy nem tud 2-t adni. :) Nem akartam mondani, hogy örüljön, hogy holnap közlekedek...
Szóval kellemes itt. Nyugis. Most ment el a vizit. Kb. 1 perc elég volt. Csend van, béke.
Tán a legpocsékabb pillanat eddig, amikor vákuumpalackot cseréltek a draincső végén. Egy pillanatra megbántam, hogy reggel nem aludtam el. Amikor az üres eszköz elkapta a cső végét és teljes erővel megszívta a térdemben felgyülemlett folyadékot.
Összességében nem fáj jobban, mint mikor lereccsen és bedagad. Igaz, akkor nincs benne egy cső.
Közben 9 óra lett megjött Achilles. Elnézem magunkat, 25-40 közötti meglett férfiak, ahogy fetrengünk kötözött lábainkkal. Siralmas. Míly törékeny az ember.
9 óra, kis családom épp aludni tart. Otthon akarok lenni. Nem akarom sokszor azt hallani kislányomtól, "Hiányzol Apa".
Hogy végül happy end legyen. Nemsokára hazamegyek. Aztán meggyógyulok és akkor futás! :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Ide írhatsz megjegyzést. Ne feledd, szerző (aki írta a véleményt) nélkül nem tudhatom kinek köszönhetem.