Katonasági emlékek

A Fáccsén épp a katonaság aktualitásai kapcsán emlékeket szakítottunk fel. Beidézem, amit oda írtam, módosítás nélkül. Megindított a felsorolás, de az mégse az a felület, ahol egy folytatásos teleregényt kéne egy postba tenni. Igent a téma a katonaság. A sorkatonaság örökre megmaradó emlékei. Az a jónéhány hónap jólét, amikor nem kellett a holnapon gondolkodni, mert megvolt a megfelelő képzettségű és tapasztalatú elöljáró (a 3 hónapja katona 18 éves szakképzett patkolókovács személyében), akitől a katonának levés csínját és életfilozófiáját elsajátítani kaptunk lehetőséget...

Legyen előbb az idézet (hehe magamtól), az arckönyvből:

Emlékezetem darabjai: Sorakozó, de mér ilyen korán. Hajnai trapp a konyhára. Haverkodás az ostoba konyhással, pia behozásért (profittal átadásért) rendes étel. Szolgálatcsere piáért. Fura ez egy fizetőeszköz. Este kártya takarodó után, srácok szíttak, beszállok, nyerek, gáláns vagyok, holnapra kaját szerzek. Szilveszter, konyhás sk hozza a főtt virslit a körletbe, nekem extra profit az zaljon, neki egy üveg pia. Szolgálat, kemény vagyok és ma is szép, mint mindenki, hisz egyenruhát viselek. Ma puskanap van, nem lövünk, de takarítjuk.... :DD Folytatom, de majd máshol... :)

Milyen szépek is voltak azok az idők. Egyforma ruhában, egyenszabályok terhe alatt. Nem számított, hogy a srác ott bal hátul Dallas-ban vegyészként diplomázott, hazajött, mire felfogta a levelet, behúzták. Most értékesítheti őrszolgálatban a tudását. Talán valaki azt gondolta, hogy szakmához kapcsolódót kap? HAHAHA, ez a magyar sereg volt. Az idő megszépít mindent. Nem emlékszem szüleim nyilván kétségbeesett arcára, amikor az első látogatásra behozott 2 kiló rántotthús és sültkrumpli 20 perces elfogyasztásának látványa okozhatott. Nem tett jót az 1200 kalóriás menü.
Aki akkoriban nem azon gondolkodott, hogy vessen véget az életének, az az alakuló téren párszáz társa között talán körülnézett. Vagy az jutott eszébe, hogyan és mit fog innen kilopni (ez még mindig Magyarország) vagy elfogta egy fura érzés, ahogy a túlméretes bakancsában a nyakába akasztott több kiló vasat markolva feszített vigyázzban tisztelegve a környék legtöbb csillagos-parkettás embernek érkezésére. Nem igaz, hogy nem indított meg valakit, amikor bent áll és száz torok együtt orkánként üvölti "Esküszöm". Tán büszkeség vagy kötelességtudat vagy egy eufória az egyforma ruhások között. Határőr voltam, elég magas, hogy első sorba kerüljek, eskütételünkre a Köztársasági elnök jött. És tényleg valami más érzés volt. Nem annak felismerése, hogy milyen alacsony Árpi bácsi, hanem olyan, amit utána többet nem nagyon sikerült tapasztalni.
Persze én is voltam őrségben és meneteltem teljes felszereltségben, meg 30 fokban kúsztam a szántóföldön gázállarcban, de sajnálhatja, aki kihagyta, hogy kieressze rövid sorozatokban a stresszt egy AMD65-ös segítségével. Mostam a hosszúfolyosót és tisztelegtem hajnalban alegységként a laktanyaparancsnoki ellenőrzésen. Többször mondtam ki a jelentem, jelentkezem szavakat havonta, mint azóta egész életemben talán. De ez velejár, az élet része vagy tán annak kéne legyen.

Sajnos az egész akkor is pusztulat volt, pedig pesti határőrként még a jobbik felét láttam. Nem lettem rendes katona, nem tanultam meg jól lőni, nem hiszem, hogy fegyelmezettebb lennék, pedig formálja az embert, nem ágyazok be szebben. Az ütemérzékem sem lett jobb pedig pár tíz kilométert ordítottam az engem követő századnyi terepruhás nyájnak melyik számú lábbal lépünk éppen. Aztán megtanulták mondani. Nem énekeltünk, mint az amcsik, mert itt az nem divat. Igen az "étel" is rossz volt és igen mindenki elhízott, mert a mozgáshoz képest 3-szoros mennyiségű kenyeret evett, mert azt hittük létfenntartás. Volt, aki olyan messze lakott, hogy 3 nap alatt nem járt haza és volt, aki 1 napig csak trolizott és metrózott, mert ezekről eddig csak hallott.
Aztán a kiképző után jött a nagybetűs. Biznisz, kártya, szesz, kiszökés, késés, fenyítés, lazulás, szolgálat, annak elboltolása.

Biztos megfertőzött a dolog, mert utána még pár évig maradtam. Voltam közalkalmazott és hivatásos is. Más az élet bentről és más kintről a történetek alapján elképzelve. Az utóbbi képen sok a fals szín. Szedtem le szürke fejű társamat az ablakból, megbeszéltük a dolgot és átgondolta, most is hivatásos. Kétségtelen, nem lányoknak (mégha 1-es is a szemszáma) való dolog. Segítettem télen a buszt feljuttatni Nagykovácsiba és láttam őszinte köszönetet tekintetben. Legalább egy pillanatra valakinek hasznos volt, hogy ott voltam.

Jó volt és nem volt jó. Most vannak hírek, hogy képeznének embereket, hogy tudjanak cselekedni, ha - reméljük nem lesz ilyen - kell. A sorkatonaság olyan mint egy párnapos látogatás egy gyárban. Ott voltál, láttad, azt hiszed, tudod, de már mész is haza. Ne legyen szükség a tudásra sose, de kárt senkinek sem okoz.