Képzelt riport egy Státusz meetingről

Egyszer volt egy világ, ahol kéthetente tartottunk státuszt, persze sose fértünk bele a kitűzött időtartamba, ezért 2 lett belőle. Ennek egyik előnye, hogy hetente összeülünk valahol, ahol egy kicsit jobban összehúzódunk, mint asztalainknál, lecsukjuk laptopjainkat - tisztelet a kivételeknek - és átadjuk magunkat az információ áradatnak. Természetesen a vélemény szabadsága hozza magával, hogy olykor már a két idpőpont is kevésnek bizonyul, de az esemény ügyes délelőttre helyezése által az ebéd motivációja alakítja a gondolatok elburjánzását.
Ma nem volt státuszunk, elmaradt. Sok háttér nem látott napvilágot, mellékes információkból kiderül, hogy fontosabb feladatok és kevésbé fontos témák indokolják. Ez egy B heti státusz, amikor az A hetinél nem kevésbé fontos, de többnyire kevésbé sürgős témákkal és azokhoz készített színes prezentációkkal örvendeztetjük a többieket, élesítjük előadási készségeinket.

No és mi van, ha úgy teszünk mégis volt. Járjunk egy kört a képzelet varázslatos világában a szokásosnál jóval szabadabb formában. Gyertek velem, útra fel. :-)

Prológ. Megnyitás, gyors felsorolás, mi is a mai menü. Igaz ezt mi dobtuk össze mégis néha meglepődünk, hogy miről is fogunk beszélni. Kicsit olyan, mint mikor tételt húzol egy vizsgán, aztán vagy azt mondod el vagy cselesen egy másikra terelsz hirtelen.
Első téma, az előző státusz feladatai, hogyan állnak. No először mindig érdemes tisztázni, hogy az azonos jellegű B státuszon feljegyzett vagy az előző heti átellenes, A státuszon rögzített feladatokról van szó, mert ugyebár, ha beszélünk az egyik dologról, akkor a másikról is kell. Ez az egyik legizgalmasabb pont. A kérdések egy részéről úgyis szó lesz valamelyik előadásban, no de ott a maradék. Persze, hogy erre nem sokan készülünk. A reggel 9-kor elolvasott minicben talált kérdésekre a reggeli kávé rohanásában gyűlnek fejben a válaszok. Bár úgy gondoljuk nem így van, de ekkor már látható, ki lesz bajban. Ő az, aki csendben van, elmélyedve belül, a cigivégén a parázs nem pihen, az ital gyorsan fogy, erőltetett mosoly, ha a többiek nevetnek, biztos vicces volt. Szegény, "bárcsak túl lenne már rajta". Ekkor már csendül a programfelelős (chair) hangja, mindt iskolában a becsöngetés, "Gyertek, kezdjünk!". Kérdés, gyors válasz, olykor improvizálás, blöffölés, ha nem kérdeznek bele, pókerezhetek is. S jön az első visszakérdezés, arcokra kiül a "ma sem végzünk időben" tekintet, mitől a kérdező elbátortalanodik, a zavart válaszra kötelezett pedig el is odázhatja egy "megbeszéljük offline" leintéssel.
Oh, de most nem, válaszol, visszakérdezés, vélemény, válasz, megállapítás, szét s most össsze, mint egy amatőr boxmeccs, 5 perc helyett már 20 is eltelt, egyszer vége lesz.

Tárgyalás. Lassan átúszunk az első témába, felvillan a prezentáció, ezzel a márkánkkal ilyen tervünk van, amit olyan határidőre és ütemezéssel fogunk megcsinálni. ÚÚÚ-ÁÁÁÁ, pedig nincs is tüzijáték, ekkor már a képek jönnek, majd a száraz tények s zizegő elektromosság villanyozza fel az agyakat gondolatra serkentve az idegszálakat, beindítva a beszédközpontot. Udvarias plátói kérdésként hangzik el a vélemény és kérdés kérő felszólító kérdés, de jaj, belekérdeztek. Kidolgozott munkáról van szó, nem lehet baj, csak valamit nem ért. De jaj megint, a hang a H2-től jött, ez hosszú lesz, biztos elütöttem egy betűt. Áh csak megint lemaradt az elejéről, hogy mindig van egy bütyök, aki azért akadékoskodik, mert nem érti, hogy nem tudhat mindent. De nézzenek csak oda, rövid a kérdés, meg is válaszolom... Újabb kérdés, majd válasz, már egymással és egymásért érvelnek, de miért én vagyok a gép előtt? Sűrű válaszok, ugráló slide-ok, jegyzetelő tollak sercegő hangja a papíron. Minden tisztázva, kérdések felírva, felelősök megállapítva, téma lezárva, hurrá

Szünet. Már legalább 1 órája tart a státusz, ideje pihenni. 10 perc, tartsátok be, egymás idejéből megy, hangzik az ülés elnökétől. Irány újra, kávé, az első szekció okozta első fusztrációk füstbe-italba folytása, úszás a fényben a jó gondolatok még eltartó hatása miatt. Még egy rövid csocsó is belefér, feszültséglevezetés, mentális felfrissülés

S újra vissza a szokásosnak mondható tárgyaló kékes-pirosas-fehéres innovatív, a hagyományokat őrzően modern világba kalauzoló design-jába, hol a jövőt meghatározó gondolatok, mint a feltámadt a szél, mindent elsöprő tölcsérként száguldanak. Megint itt vagyunk érdemes körülnézni, ha még 4 vendégszereplőt hívunk, kevés lesz a hely. Kicsit a terem kiszellőzött, úgy bejött a zoxigén, folytathatjuk.

Újabb topic, együtt örülés, majd kicsit később megint az érdeklődések izzasztó áradata. Karistolnak a tollak a füzeten, telik a minutes, természetesen elekrtornikusan, gyűlnek a feladatok. Valaki már a leveleit ellenőrzi, más a szabadba vágyón tekint ki az ablakon, valaki fejében kutat napi teendők után, míg olyan is akad, ki csak az éhséghez párosuló enyhén savas görcsöt próbálja egy pohár vízzel és egyenesre merevített gerincoszloppal leplezni. Már közeleg a dél, mikor 12-t üt az óra s a kis csapat elindul, hogy bevegye az ebédlő minimalista terét, kiélvezze szolgáltatásai körét, étellel tömje meg hasát. A gondolatok már itt járnak, csökken a kérdések száma, lassan méla csendbe burkolózik a társaság, csak az előadó beszél elakadó hangon.

Finálé. És igen, mindenki feléled, hisz elhangzik a véget jelző szó. Izzasztó, megfeszített délelőtt volt, ahol talán megint előrébb lendítettük a jövőt, kiköszörültünk pár csorbát, egymásnak feszültünk, majd egymás vállára borulva együtt örültünk. Minden benne volt, aminek benne kellett lennie és ami kimaradt az majd a következő státuszon kap lehetőséget. Ez a finálé talán az egyik legmozgalmasabb része a teljes időtöltésnek. Elgémberedett végtagjaink, sajgósra ült fertályok mozdulnak szervezetlen összevisszaságban. Becsukódnak a füzetek, kattannak a tollak és a lecsapódó laptopfedelek, utolsó fontosnak vélt gondolatok, udvarias egymás elé tessékelés a kijáratnál és a felkiáltás: "Ugye le sem ültök, megyünk ebédelni?"

Igen véget ért. ismét hozzátettünk valamit a boldoguláshoz, de legalábbis megerősítettük magunkat gondolataink helyességéről. Végső esetben, ha egyik se valósult volna meg, legalább együtt töltöttünk egy délelőttöt, amolyan heti szakmai csapatépítés. Legközelebb már státusz is lesz biztosan, nem kell hiányában álmainkban keresgélve kitölteni a hiánya okozta űrt.

To do: Ötletek összegyűjtése
Határidő: Jövőheti A státusz
Felelős: Minden résztvevő