Közösségi hálózatok

Elkaptam egy rendkívül magasröptű csevegést a fáccsén. Érdemes olvasmány, kicsit sújtja a nem épp magas szinten levő magyar fociról alkotott véleményemet...

Sorry, hogy a nevek is benne vannak, nincs kedvem kipiszkálni. Legyen ez a FB hátrányának tanulsága...

Attila Nagy

Remek esti program itt ülök a fogászaton és be vsgyok szarva...

· · Megosztás · kb. egy órája near Budapest · Adatvédelem:

• 
  
• • 
    

    Róbert Moldován uhhhh az szar kombináció
    

    kb. egy órája ·
  • 
    

    Kalotai Lajos akkor nézni fognak ha megérzik...
    

    kb. egy órája ·
  • 
    

    Tibor Csiklya Csőri a protko az igazi!
    

    kb. egy órája ·
  • 
    

    Attila Nagy Injekciò beadva sikerűlt majd nem elájulni
    

    kb. egy órája · · 1 személy
  • 
    

    Róbert Moldován hooligans hooligans ........ :D
    

    kb. egy órája · · 1 személy
  • 
    

    Attila Nagy Na most nem tudnék egy jót nyalni...
    

    kb. egy órája ·
  • 
    

    Anasztázia Kun az gáz, túl élted már?:))
    

    kb. egy órája ·
  • 
    

    Róbert Moldován naaaa a kun anasztázia ...... :D ... a fradista :D :D :D ...... beszartam azon a hülyegyereken aki rólad irogatott
    

    kb. egy órája ·
  • 
    

    Anasztázia Kun fradista neked az apád fasza baszdmeg, ha bajod van állj elém.... megbeszélhetjük négy szem közt, ha gondolod....
    

    kb. egy órája ·
  • 
    

    Róbert Moldován pfff . te nyomorult idióta ...... a csávóról beszélek aki rólad terjesztette ...... és mit kezdenél 4 szem közt????? abból 2 maradna mert a tiedet egy ütéssel kiütném .... normálisan beszélj mert felpofozlak te elbaszott fasz ....... ha meg vagánykodsz akkor nyomjad hova menjek aztán megrángatlak
    

    57 perce ·
  • 
    

    Attila Nagy és velem mi lesz még 2-3 ora és kész leszek holnap pedig a régi fényemben pompázok
    

    56 perce ·
  • 
    

    Anasztázia Kun te is jöhetsz Ati:)), jajj ne magyarázál már te degenerált faszkalap.....talán mondjuk az aposztrófa lehet neked idegen, nekem mindennapi, és ne pofázz, bevág a bugyi és kellemetlen.... .i.
    

    54 perce ·
  • 
    

    Róbert Moldován meg ne lássalak a meccsen te nyomorék ..... komolyan mondom mert végighúzlak mindenki elött ...... halottfejű madár ....... cigánykúrva
    

    52 perce ·
  • 
    

    Anasztázia Kun szép baszdmeg, egy férfi létedre nőt aláznál, kettő saját szurkolótársaddal így bánnál... minősíted magad, és azt hiszed félek tőled?fenyegetsz?? KOMOLYAN???? ne akarjunk már viccelni:))
    

    50 perce ·
  • 
    

    Róbert Moldován szurkolótársam?????? teeee????? te ne viccelj ...... nem fenyegetlek hanem végig szakítalak az egész megyerin te neveletlen szarházi ....... HOGY AZ ANYÁÁÁDBA KÉPZELED EZT ..... MIIIII????????? KI A KÚÚRVA ANYÁÁD VAGY TEEE?????? NA NEFÉLJ BAZDMEG ...... TALÁLKOZUNK
    

    47 perce ·
  • 
    

    Anasztázia Kun ‎:DDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDD figy ennyi a véleményem rólad: bööööööööööööööffffffffffffff:))
    

    46 perce ·
  • 
    

    Róbert Moldován vagány vagy ..... gondolom sokat jártál a megyerin fradista veréb ...... :D ......... takarodsz vissza a cigányputridba ......
    

    45 perce ·
  • 
    

    Anasztázia Kun fradista, sokat emlegeted tán az vagy?:DDDDDD
    

    44 perce ·
  • 
    

    Róbert Moldován érdekes még az Attila se ismer ... ki az anyád vagy te besúgó kurva????? ..... engem ismernek .... téged senki ...... na takarodj vissza az üllőire ......
    

    43 perce ·
  • 
    

    Anasztázia Kun besúgó??? az aki téged kiszarta világra maximum..... nem kell mindenkinek ismernie ahoz hogy tudjam HOVA TARTOZOM és most kussolj, unom a pofád:))))
    

    41 perce ·
  • 
    

    Róbert Moldován mindenki tudja hova tartozol .......... takarodj is oda ...... mondjuk látszik hogy valami szabolcsi putriból szartak te madár ...... rossz oláh cigány fejed van ....... de csúnya vagy a kúrva anyádat ..... :D :D :D :D :D :D .......
    

    39 perce ·
  • 
    

    Anasztázia Kun most próbálsz sértegetni? öcsém ahoz neked előbb kell felkelned mert ez a viselkedés olyan gyenge mint a fradisták szurkolása általában:DDDDDDDD
    

    36 perce ·
  • 
    

    Róbert Moldován te már csak tudod
    

    36 perce ·
  • 
    

    Róbert Moldován na befejeztem te ...... retek .... :D ......de ne feledd ha kiszúrlak valahol , kegyetlenül felpofozlak ...
    

    35 perce ·
  • 
    

    Róbert Moldován pont
    

    35 perce ·
  • 
    

    Anasztázia Kun ne csak felpofozz.... azt nem élvezném.:))))))))))))))))))))))))) te veréb!
    

    35 perce ·
  • 
    

    Róbert Moldován ‎:D .... salgótarján .... mindent értek ....... :D :D :D :D ....... jó éjt paraszt cigány ......
    

    33 perce ·
  • 
    

    Anasztázia Kun paraszt cigány--... ez igen baszdmeg:DDD nem hogy a saját anyanyelveddel nem vagy barátságba de még fogalom zavaros is vagy:DDD de segítek, aranyos vagy kedves,de K U S S O L J! remélem tagolva felfogod:DDD
    

    31 perce ·
  • 
    

    Róbert Moldován ‎:D ..... :D :...... :D
    

    29 perce ·
  • 
    

    Anasztázia Kun látom bejön ;))))
    

    28 perce ·

Álarc

Ajánlás:
Ez egy olyan dolog, amit mindig a végén írnak meg, de aztán az elejére kerül. Most nem ez történt, ekkor még egy betűt nem ütöttem le ezen sorok gyarapodó karakterein kívül.

Ajánlom ezt a bejegyzés mindenkinek, aki szereti, aki úgy érzi, nem úgy érzi olykor nem lehet önmaga és kifejezetten egy barátomnak, aki az általam ismert legnagyobb szerepjátékos, aki érzésem szerint márcsak nagyon nehezen és fájdalmasan tudná letenni a farsangi maszkot és szembenézni a valósággal. 

Csapjunk a lovak közé.

Korábbi Coming Soon - Műelemzés című postomban jeleztem, hogy valami fura dologra készülök, hogy egy talán gyerekes vívódásnak alkotott popslágert továbbgondolom és mögöttes tartalommal felruházni igyekszem.

A dal, Britney Spears Lucky című dala.

A dal röviden Britney-ről, ő izé Lucky-ról szól, aki sikeres és csodálatos mindenki szemében, de senki sem tudja mi van a háttérben és talán nem az, amit gondolunk. Ő játsza szerepét és azonnal csillog, boldog és csodálatos, ha nyilvánosság elé kerül, de a magány ürességében összeomolva lehet már maga sem tudja, létezik-e a bájos kislány, aki volt. Zavarba kerül saját magával és az elvárások magasak.

Idegen történet? Ugye nem. Sajnos nem. Mennyien játszunk szerepet sokszor, hogy céljainkat elérjük. Mennyiszer kell szerepet játszanunk, mert azt gondoljuk, a száraz tények, a valóság a másik oldalt nem érdeklik. És milyen régóta kergetik az emberek magukat ebbe az ördögi körbe. Mert én azt hiszem, hogy ő azért, mert amannak megfelelve, ezzel azt...

A kérdés már nem az, hogy ez elfogadható vagy sem, hanem az, hogy tudjuk-e hol a határ?  
"Lost in an image, in a dream"
Mert az egész rákfenéje itt veszett el. A meghasonulás, amikor a sorozatszereplő olyannyira szerepe hatása alá kerül, hogy a való életben is azt játssza. Eleinte csak hangok, mozdulatok, aztán jellem, végül a gondolkodás, mely már a lejtőn gyorsulva ez nemsokára a cselekvésbe vezet. Márpedig egy színész nem feltétlenül pénzügyi szakember, de nem is bérgyilkos, nem feltétlenül főbérlő, ahogyan az autószerelő sem pilóta, a raktáros nem csapos, a pénzügyes nem feltétlenül kereskedő.

Jó, nem mindenki olyan tökéletes, hogy sose vesszen el, ne legyen, amikor kissé megzavarodik, hova is tart.
"But there's no one there to wake her up"
A baj akkor kezdődik, ha a külvilággal elveszik a kapcsolat és csak a maszk marad. Előbb utóbb elfogynak, akik megrázni akarnak és egyedül kimászni a gödörből csak egyre nehezebb. ahogy fárad az ember.
Marad a szerep, marad valaki más - talán nem is létezik - élete és gondolkodása és marad a tripla erőfeszítés, hogy ennek a képnek megfelelni kell mindenáron.
Nincs visszaút, tiszta maffia. A korábbi életedből mindenki elfogyott, az újban levő ismerősöket meg nem érdekli a régi, nekik így kellesz. Patthelyzet.

"If there's nothing missing in her life
Why do tears come at night? "
És a kívülállók talán joggal teszik fel a kérdést: Hisz nem hiányzik semmi, akkor mit nyavalyogsz. És ez a színjáték hátulütője. Aki moziba megy, nem várható el, hogy azon gondolkodjon a vászon előtt, hogy mi nyomhatja a színész lelkét. Nem érdekli, akkor neki épp ő Romeo vagy Rambo vagy Elektra vagy valamilyen kék fura figura és csak az érdekli, hogy a kockákon pergő alak mit gondol. Mást nem is lehet elvárni tőle.

Az élet nem habostorta, ahogy Pelikán elvtárs oly bölcsen megmondta. Tudjuk, hol a határ, meddig adjuk fel magunkat és mikor kell visszavenni, leállni! Másik oldalon pedig gondolkodjunk el, ha mi nem vagyunk kíváncsiak a valóság egyetlen apró részletére, akkor 1. miért kapnánk belőle egy morzsát is, 2. milyen alapon várjuk a mi valóságunk elfogadását, 3. miért is változna meg az ördögi kör.

Comming soon! Műelemzés: Britney Spears - Lucky

Tettem egy könnyelmű, ígéretet, amit komolyan gondoltam betartani. Tényleg tartom, hogy bármi is legyen a teremtő szándéka, de ez a szám többet tud, mint egy kellemes karácsonyi szezonsláger vagy többet is bele lehet magyarázni

Most még aktualitása is van, hisz 30-án itt lesz Budapesten, a szám idén 10 éve jelent meg az idén 30 éves énekestől!
 
Feladat: Fontosabb fordulatok és a dallam ismerete, fejben dúdolása zene nélkül is. 
Határidő: 2011. szeptember 7. Szerda 9:00

Felkészülésül:



http://britneyspears.fan-site.hu/dalszoveg-175-lucky


Ui.: Aki tud igazán nevetni annak van esélye a boldogság megtalálására...

Bokaalbum - erős idegzetűeknek

Ha már az elmúlt 1 hónap elszámolásánál tartok, akkor az elmúlt hónap boka témájú fotóit is megosztom.

A kezdetektől tegnapig:

Esemény után fél órával

Műtét után: kétoldali bokatörés

Műhely - ÁEK Honvéd Kórház Budapest

Csőkiszedés - bel- és külboka

Csőkiszedés előtt és után

Szigorú az 1200 kalóriás étrend

Szolgálati jármű

Körkörös gipsz majd 2 hét után (varratoktól mentesen)

Majd 4 hét fekvőgipsz után

Új csizma TB szponzorációtól mentesen

Óvatosan! Nézz a lábad elé!

Hányszor hallottam ezt, hányszor nem értettem, miért is hangzik, mikor mosolyogva, pár helyen esetleg kicsit sajogva folytattam.
Apaként hányszor mondtam már el ezt a mondatot aggódva, igyekezve megelőzni egy balesetet. És hányszor kaptam vissza a választ, mit én is számtalanszor adtam: "Jól van, én is tudom!"

Igazából hebrencs, önbizalommal teli életem komolyabb sérülés nélkül éltem. Persze hegek vannak rajtam sokhelyütt, na és? Karcolás!

Most látok kicsit abból, hogy van az önbizalomnak is hátulütője. Ominózus bokatörésem folytatásos teleregénnyé nem változott, nem történik igazán semmi.
Visszamentem 1,5 hét után kontrollra és szóba sem jöhetett a járógipsz, újabb 2 hétre kaptam fekvőt, körköröset. Holnap jön el az ideje, hogy ismét az orvos mindenhatósága színe elé járuljak. Ha minden jól megy, meg is kapom a helyváltoztatás lehetőségének örömét.

Majd 1 hónapja eltörtem a bokám, azóta fekvésre, heverésre ítéltettem. Oké, ha már csinálok valamit, akkor azt rendesen. Most is kitettem magamért.

1 nagyon hosszú hónap, amin lassan túl vagyok. Az idő olykor alig telik, aztán a következő pillanatban, mintha rakétából lőtték volna ki.
Vannak órák, melyeken eltűnődöm, talán örökre itt maradnak velem. Velem, hogy mindig időt adjanak egy kicsit számot vetni.
Máskor egy éppilyen óra, mintha semmire sem lenne elég, mikor vacsora után, pancsi előtt Szonjával lovacskázunk, beszélgetünk. 3,5 éves, már 2 napja nagy óvodás és igen, beszélgetünk sokat. A világ fontos dolgairól, a mindennapokról, ki mit hogyan és miért. Hogyan volt és miképpen volna helyes. Az óvodában ki mit hogyan és hova tett, mi a helyzet a barátaival és olykor visszaemlékezve ábrándozunk vajon hogy vannak a bölcsödében maradtak.
Közben előkerül a számtalan baba és egy pár ló is. Igen pár, mert mindenkinek kell, hogy legyen párja, kell, hogy legyen barátja, különben szomorú. 


Milyen kicsi és milyen nagy, az élet talán egyik legfontosabb képletét már magától felismeri.

Ó, ugyan, ezt mindenki tudja, legyintünk. És tényleg? Tudjuk vagy csak vágyjuk, megéljük vagy csak álmodunk róla? Vajon mi az alapértelmezett fontosságú? Hogy bankárként tudjuk óráról órára a svájci frank árfolyamát és szóról szóra ismerjük politikai nagyjaink kiről-miről kinek mikor mit mondanak. Vagy a sorrendben inkább annak kéne előrébb lennie, hogy az ismerőseinkről, barátainkról tudunk részletesebben? Fontosabb, hogy a híradóra hazaérjünk, amiből van 15 egy nap ingyenesen plussz a rádoó és az internet, vagy inkább a 1 plussz óra játék, tanulás, beszélgetés gyerekkel, baráttal, a szerelmeddel, egy séta a csillagok alatt a csendben?
Nem összehasonlítható? Talán. Természetes, hogy nem fekete/fehér döntés. Nem nézek szinte tv-t. Nem jut rá időm, inkább a barátaimat, a családomat választom. Sokkal szórakoztatóbb.

Mostanában sok jutott azokból az illanni nem akaró órákból. Persze jó droidként, azért a betegállomány békés magányát is jól kitöltöm munkával, azért marad idő elmélkedni.

Mert meg kell tudni néha állni, körülnézni, kiszállni a zakatoló vonatból, kívülről nézni a világot, amiben élni és ránézni arra, melyben nem, de körülvesz. Mégha oly kényszerű is ez most, ha úgy adatott, hogy az augusztusi kánikulában hadakozva a gipszbe lassan s kéjesen csorgó izzadtságcseppekkel kell ezt az utat bejárni.
Érdekes kívülről nézni a dolgokat legyen az munkahely, ismerősök, nagyvilág, el is gondolkodtam pár dolgon, amit nyilván nem fogok most leírni. Mindenki meg van vadulva. Az emberek a hírek szerelmesei, nem figyelnek egymásra, csak száguldanak. A világból fogy az érzelem, illetve annak vérbő megnyilvánulása. Gépek leszünk, ha így megy tovább.  

Érzelmileg vegyes időszaka volt ez életemnek. Volt lehetőségem sok időt tölteni a családommal meg nem is. Jó volt, ha együtt voltunk és be tudtam kapcsolódni a játékba, történésbe, beszélgetésbe. De ugyanakkor fájt, mikor az én saját hibámból nem tudtam velük tartani vagy egyszerűen odamenni, odavinni, adni, megannyi elszalasztott lehetőség, együtt tölthető idő.

Mindez miért, mert rosszul léptem,óvatlan voltam, Nem néztem a lábam elé!

Lehet ezt a blogot át kéne nevezni baleseti naplónak vagy kórházi vizitnek. Tényleg nem vagyok nagy író, ezért csak ilyenkor jutok ide. Ez most odáig fajult, hogy most jöttem haza, így erről a témáról is csak visszaemlékezést fogok írni. És most is megígérem, hogy most aztán majd hűde bepótolok mindent és most remélem meg is teszem.

Nos ez egy levél a kollégáimnak hazaérkezésem után, melynek eredője egy a főnököm gépéről idegenkezűleg megírt és elküldött viccnek szánt kis levél (hát ilyenek vagyunk mi): Folyton betegszabin vagy. Ki vagy rúgva! Üdv, Laci
Szerencsére úgy tudom, a fenti tényleg csak vicc. :-)

Üdv Mindenkinek!

 Először is gratulálok Palesznek (bocsi, de úgy emlékszem csak Te láthatod Laci gépét) leginkább a gyorsaságért és a rendkívüli aktuálisságért. Igazából köszönöm ezt a levelet, mert gondolkodtam, mivel is kezdhetnék egy fájó levelet, mely ismét ideiglenes fájó távolmaradásról szól. Hosszú lesz, több napnyi íráshiány eredménye.

 Igen, immáron itthonról próbálom átvenni újra a világ feletti uralmat, újra egy már feledésbe merült ágynak feszített háttal, ezúttal is polcolt lábbal. 

Az elejétől kezdve igyekszem tisztázni az eseményeket. Amolyan igazmondó vallomás lesz ez. Semmi trükk, csalás, csak a szomorú valóság.

Tudom, talán kevés bizonyítékkal szolgáltam a bokatörésem időpontját követő 1-1,5 órában, hogy még véletlenül se higgye senki kacsának. Sajnos volt, akinek még pénteken sem volt elég a fotó, az sms, a néhány elég egyértelmű FB bejegyzés, fotó, helymeghatározás. Tényleg pénteken is kaptam még kételkedő üzenetet, hívást.

Sajnos ez már biztosan valóság, még hivatalos zárójelentésem, csavarokm lemez, kívül-belül 10-15 cm-es varrás a bokámban, stb., amivel igazolni tudom az eseményeket.
 Események itthontól itthonig.
Egy szép nyári szerdai délben hazatérve az állatkertből volt annyi szél, hogy ebéd előtt kipróbáljuk a nemrég vett sárkányt vagy bebizonyosodjon a kertünk ehhez a mókához kicsi. Sajnos a próba az utóbbit bizonyította. Hátrafeléfutás közben nem figyeltem, a kert véget ért, jött a sziklákból kirakott ágyásszél. Sziklára rá, bokám alámtekeredve hagyott fel a megtámasztás minden kisérletével, rábízva esésem megállítását egy rózsabokorra. A lábamat elővakartam magam alól, a bokám a normálishoz képest kb 60 fokkal kifordulva és teljesen erőtlenül feküdt előttem. Mozgatni nem tudtam, így megfogtam csálé lábfejemet és kis ropogás mellett a helyére igazítottam. Ezt követően jegeltem, de sem terhelni, sem mozgatni nem tudtam, nem is nagyon éreztem. Tudtam, a baj nagy. Azonnal SZTK, ahonnan azonnal továbbirányítottak, kórház és azonnali műtét, a rendelőben semmit nem tudnak segíteni. Egy nagyon kedves ismerősöm, barátom segítségével az ügyeletes halálház helyett a Honvéd Kórházba mehettem.
Este 8-kor kezdődött a műtét, 2,5 órát vett igénybe lábam helyreigazítása. Kétoldali bokatörtés, melyből a külső a kisebb csonton (rtg felv. FB) történt haránt irányú, spirális, 3 mm elmozdulású törtés, illetve a belbokán egy lemezszerű csontszelvény leválását jelenti. Este 11-kor csizmában feküdtem a számomra kijelölt ágyban, melyben lényegében szerda éjszakától ma 10 óráig töltöttem az időt.

Nem kezdek bele a kórház értékelésébe, egyetlen negatívumot nem tudok mondani. Tán egy példa: itt reggel (fél 6 - 6) kinyílik az ajtó csendben (nem basszák semmihez) és normál hangon szól a "Jó reggelt Uraim!", a lámpa csak akkor kapcsolódott fel, amikor mindketten megmozdultunk. Annyira jó az élmény, annyira nyugodt volt minden, hogy szinte nincs sztorim. (azért majd csak lesz... a szerk.)

Szóval újra itthon.

És hogyan tovább?
Jövő hétfőn varratszedés, aztán kiderül. Tényleg ez a legpontosabb infó. Van orvos, aki akkorra járógipszet jósol, a műtőorvosom, legalább 3,5 hét fekvőt javasol. Az egyik vélemény szerint a fekvő után 4 hét járó, aztán legalább ennyit gyógytorna, a másik szerint 7 hét rögzítés (tehát kb. 3,5 járó), aztán gyórgytorna. A műtőrvosom ma ezt mondta, idézem: "Az a boka nagyon szanaszét van, meglátjuk" Az biztos, hogy 30 napra elegendő a véralvadásgátlóm. Próbálunk belső infókat szerezni, hátha lehet látni előre valamit.

 Háttér, egyebek.

Ez sokkal szarabb, mint az előző volt. Most 2-szer annyit voltam kórházban. Jobban fáj. Kb 3-5 perc elég a lógatásból, hogy feszesre töltsem a gipszemet, ami kegyetlenül fáj. Nem volt időm elfelejteni a mankó használatát, de ekkora kínszenvedést az első napon sem okozott, mint most bármelyiken (Hja, ekkor is lóg a lábam). Akkor volt cél, volt torna, amit csinálni kell, most nincs (pihenés, polcolás, fekvés, pihenés), ja de, mozgassam a lábujjaim. Most fáj kimenni az ajtóig is (kb. 8 méter), tulajdonképpen nincs bal lábam, de van nagy tehetetlen súly a helyén.

Arra fel tudtam készülni, most nyaralni készültem. Most (a nyár talán legtökéletesebb hétvégéjét követően a levelem írásakor) a családommal, barátaimmal kb. rá kéne kanyarodnom az M7-es fel vezető 76-os főútra hazafelé és fejben már belegondolni, hogy holnap dolgozni megyek. Se nyaralás (a többieknek se), se munkába menés, se foci, se kert, se sárkány, semmi.

Anno rákészültem, már éreztem magamon, kellett, hogy valami változzon, történjen. Elsokalltam magam, kezdtem bajban lenni, igen egyre sötétebb volt, egyre kisebb a fény a folyton körbeérő alagút végén. Akkor jókor jött a baj. Most száguldani akartam, akarok, legkevésbé feküdni tehetetlenül, tenni akarás töltötte ki napjaimat, erőt és lendületet éreztem, több hétre/hónapra felépített szabadság és időterv duruzsolt az agyamban, nem a gondolat a szikla szélén az ugrásról. Szar ez így. Lassulásra kényszerítve, leszadálva, sérülten, partra vetetten.

Határozottan kijelentem, hogy, a térdem óta sose viccelnék azzal, hogy lesérülök, mert még bekövetkezik, ha emlegetem. Így is ez van, ez cefet dolog.

Tudom, másnak is tört már el valamilye, nekem ez meg csak az első, úgyhogy ne nyavalyogjak. Igaza is van. Nagyon is.

Hogy mégis van fény?
    Egy szerető család vár itthon.
    Pár hetet kell kibírni csak, hogy újra talpon legyek, hogy fussak. A tavaszi szezonban újra pályán leszek, focizni, futni fogok
    Ilyenkor az ember apró dolgokat is elkezd nagyon értékelni. Példa: Flex&Balance. Mennyit viccelődünk rajta ugye. Hát ennek eredménye, hogy most levelet írhatok itthonról, sőt, hogy a munkám jelentős részét el fogom tudni látni itthonról is, mintha ott lennék veletek.

Sajnos egyelőre nem tudok részt venni a Bowl-on, az NSM-en, pedig láttam valami FAL pozíciót, amit szívesen elvállaltam volna. Ha hétfőn mégis úgy alakul, akkor lesz még egy hangos szurkolótok.

Majd eljön az idő, mikor be is tudok majd menni, de ez odébb van, azért hiányozni fogtok.
 Na ennyit a vallomásból, még a végén tényleg repülök. Visszanézve úgy tetszik, hogy publikálni fogom valami blogon. Ott még a terjedelem is elmegy. :-)

Vigyázzatok magatokra, kérlek! Palesz, Téged különösen kérlek, ne legyünk sorminta. Rémálom.

Üdv,

H2T

Politikai pályafutásom vol 2.

Jelöltettem magam Üzemi Tanács tagnak a vállalatunknál. Elindult a kampány, ami zajlott a belső intranetes hálózaton, elektronikus levelekben és nyomtatott anyagokban egyaránt.
Furcsa volt a saját arcommal találkozni az iroda falán, mégha van is egy 1:1 méretű faliposzter, amin rajta vagyok.

A kampányszöveg, cenzúra ide vagy oda, a nyírások és vágások ellenére sikerült. Az utolsó frázisok visszajöttek, emberek tömegei olvasták el. Mostmár olyanok is ismernek, akikkel lehet még nem is találkoztam. Van egy hátborzongató érzés ebben.

A választás napja.
Úgy döntöttem, ez egy munkahely, nem lesz kampány, felhajtás, stb. Nem kerestem meg az embereket, vajon szavaznak és hogy érzik magukat, nem hívtam meg senkit a kávézónkba egy ingyen kávéra. Visszagondolva lehet, előtte kellett volna többet smúzolni, mosolyogni, szépíteni. Már mindegy. Ez egy munkahely, ahol emberek dolgozás mellett jól érzik magukat és kb. hasonló arányban, mint egy igazi választáson, elmennek szavazni. Persze, hogy én is voltam és természetszerűleg elegánsan nem magamra szavaztam.
Jön a hír, oh shit, hát a biztos választóim hol vannak? Tréningen és csak pénteken jönnek? De ma szerda van, ma kell szavazni! Fejlesztendő terület a szervezőknek, HR-nek, hogy ilyen esetben mozgóurna. Jó, a külföldre utazóknak nem kell küldeni, de legalább belföldön.
A szavazás titkos, van bizottság, folyamatosan ellenőriz, van előttük süti, hogy a bezsibbadt irodai dolgozónak kedve támadjon x-elni. A szabályok egyértelműek, ki szavazhat, hányszor, hogyan, milyen színnel, miért és miért nem, mettől és meddig, meg pontosan a lokáció és hány százalék és még felsorolhatatlan sok igazi szabály. A tét komoly, a megválasztást is törvények szabályozzák és érvénytelenségi indítvány itt is indítható.

Szavazás folyik, ebéd idő, ebédelek, irány a Lounge, a kávézó. Udvarias mosolyok, a csocsózásba beleegyező kaján vigyor s közben oldalazó slisszolás a szavazó helyiség felé. Sziasztok, kávé üccsi süti? Ti hoztátok? Nem baj, fogyasszatok, írjátok az enyémhez. Ingyen van? Tudom, azé! Na lazuljunk, hogy állunk-hogy állunk? Már szavaztak sokan, de ennél többen nem, ráadásul vannak tréningen is.Tudom, a csudába és mit láttatok, ki nyer ma? Bolgár György? Ehehehe! Azt még nem lehet tudni, tudom én is, de meg kell kérdezni. Akkor viszek még egy pogit, meg ebből is, mert az előbb ilyen nem is volt... Jaj, de szép mosoly lehetett, be kár, hogy én nem láthattam.

Eltelt a választás, másnap reggel már van infó. Nincs panasz, a szavazás sikeres, legális, atrocitás és incidens nélkül zajlott. És az eredemény. Nem nyertem. 3 szavazattal lecsúsztam a második helyre (ez azt jelenti, hogy  a szavazatok kb. 45%-át kaptam meg és 48 kellett volna). Mázli, hogy a munka vidékre húzott. Mennyi, úgy sajnáljuk, pedig úgy akartuk, dehátsajnosezvanmajdmáskor aggódásról maradtam le. Hál Istennek. :-)
Tartaléktag lettem. A tartaléktag, akkor lesz tag, ha valaki kilép, kirúgják, elmegy közülünk, stb. Ez azért praktikus, mert nem kell megint választást kiírni.

A helyzet fintora.
Beleülök, hogy nem leszek. Jó lett volna, de ez van, dolgozom tovább. Eltelik 1 nap, majd még pár és olvasom a bejelentést, hogy az egyik tag máshol keresi eztán a kihívásokat. Nézek ki a fejemből, hogy őőőőő most mi van? Most én leszek mellékvágányon? És mégis? No mindegy munka van, megyek pénzt spórolni valamin. Az mindig jó, hasznos és fölfelé is úgy szeretik, mint én az elismerést. Win-Win. Nekik anyagilag is, nekem meg leginkább mentálisan.
De jön egy invitation, hogy menjek ülésre, mert azért, hogy felvegyem a fonalat lemond a tisztségről, mert ez fontos. Hű basszus, benne vagyok nyakig! És most ki kivel van és mit játszunk?
Tag lettem. Nem volt nagy csinnadratta, a dolgozók többsége még most sem tudja, hogy ez még májusban tényleg megtörtént.

Tagság.
Mostmár ezt is el tudom mondani, hogy részt vettem üléseken és hozzá is szóltam okosan. És ez a fórum sem az lesz, ahol titkokat árulok el, mert tudom, azt nem szabad.
Azért ez egy komolyabb dolog, mint amire kívülről az ember gondol. Voltam munkáltatói egyeztetésen. Fura érzés elsőre ám a saját HR igazgatóddal szemben ülni és a nem éppen egyező véleményedről meggyőzni próbálni. És a mienk elég jó tárgyaló- és érvelőpartner. Nehéz dió volt, akkor úgy gondoltam az első pillanatban. Felvettem a határozott munkavállaló képviselő pózt, gondolván én itt nem szólalok meg, ehhez én még tacskó vagyok.
Hát persze, hogy nem bírtam sokáig. Számoltam, mondtam és érveltem. Nem ért sokat, aztán az utolsó döntés meghozásához már talán többet tettem. Tán megjött a bátorságom? Vagy elbíztam magam? Keresek egy pszichodokit, hátha ki tudja analizálni.

Végezetül.
Bejutottam. Csinálom. Ez komoly dolog és komolyan is veszem. Új szabályozások jönnek, érintenek majd keményen, de ez így helyes.

Minden, amiből kimaradok egy elveszett lehetőség. A probléma pedig nem azért van, hogy megijedjünk és féljünk, hanem, hogy megtanuljuk megoldani és egyben megelőzni.

Cenzúra választásokon

Politikai pályára lépek, legalábbis megmérettetem magam. Üzemi Tanács tagjelölt lettem. Lehet majd rám szavazni. Bizony.

Nem unalmas egy ilyen szerep. Egyelőre nyilatkoztam, hogy nem öltem meg senkit és törvényileg okés vagyok. Aztán most a belső hálón, az Intranetet képező Interact-on vikkeznek a jelöltekről. Kértek cikket email-ben, melyet megkomponáltunk és elküldtem, aztán fotó is kellett, az is lett.

Az eredmény? A fotó nem került ki, a szöveget pedig megcenzúrázva (megtakarítva kb. 800 karaktert) írták ki. Pár fordulat csak kisebb lobbizásra kerülhetett bele.

Hogy miről is van szó?

Az eredeti, a terv, a javaslat:

Horváth 2 Tibor vagyok, 33 éves, egy 3 éves gyönyörű kislány boldog édesapja. Családommal Budapesten élünk, itt is születtem, ez már a végzetem.
2001 decemberében igazoltam a BAT-hoz, majdnem 10 éve dolgozom itt. Először a Recon csapatban kezdtem, ahol az egykori Dunaharaszti Depo-val folytatott munka hamar megismertette velem a mulitinacionális életmód szépségeit. A Recon után a Marketing Pénzügy következett, ahol a budget megteremtésén, elosztásásán dolgoztunk, most pedig a Trade Marketing csapat tagja vagyok,
ahol Marchanising Logisztikai Koordinátorként a budget legoptimálisabb felhasználásán dolgozom.

Politikusi pályafutásom a középiskolában kezdődött. Itt többek között ebéd utáni ingyen sörért és rövidebb tanórákért kampányolva szálltam síkra diákigazgatói címért, amit végül koalíciós tárgyalásokat követően egy társammal közösen nyertünk el. Sajnos az ingyen sört nem sikerült elintézni, viszont lehetőségem nyílt betekinteni a helyi felső vezetés munkájába, gondolkodásába, és érvényesíteni a diákok igényeit az iskola
mindennapos működésében. Fontosnak tartom az ilyen fórumokat, mindig szívesen vállaltam részt
bennük. Kell, hogy a vállalat vezetősége direkt inputokat kapjon a dolgozók gondolkodásáról, motiváltságáról, és kell, hogy a közösség érdekeit valaki megfelelő lendülettel képviselje a döntési helyzetekben. Tisztára nagypolitika, kicsiben.

Úgy látom, mostanában a mérleg serpenyőiben a vállalat biztos továbbhaladása és az ehhez befektetett személyes erőforrások hintáznak. A két tényező egymás nélkül nem létezhet, mégha olykor ellentmondásba is kerülnek. Érzékeny terület, melyben az egyensúly megtalálása legalább olyan
fontos, mint önmagában a kiváló munkavégzés. A cél: egészséges work-life balance: kimagasló üzleti eredmények és "have fun", hogy a munka végén ugyanaz az elégedett boldog mosoly üljön ki mind a részvényes, mind a dolgozó arcára.

Közel 10 éve dolgozom a BAT-nál, ami talán sok idő, mégis minden nap, hét, hónap hoz valami újat, mást, kihívást. Hosszú idő, mégis mintha tegnap jöttem volna s lettem a "H2T". Azóta sokan megismertek s úgy gondolom, hogy a csupán beazonosításért életre hívott monogramm mostanra jelenti az engem jellemző őszinte határozottságot, kitartást és maximalizmust - megfűszerezve kellő jókedvvel, életszeretettel. Ezekkel a tulajdonságokkal szeretnék hozzájárulni az Üzemi Tanács kimagasló munkájához.

Nagy felelősségnek tartom a megbizatást, az Üzemi Tanács tagjának lenni, mert számomra ez kollégáim, munkatársaim bizalmának kinyilvánítása.

Ne töprengj többet! Szavazz a H2-re!
Nagy most a tét, jövő hét közepén jelöld: H2T-t!

Horváth Tibor
A Te Üzemi Tanács tagjelölted
Merchandising Logistics Coordinator

A módosított, ami nyilvánosságra került:

HORVÁTH 2 TIBOR (H2T)

1978-ban születtem Budapesten, egy három éves gyönyörű kislány édesapjavagyok. 2001 decemberében igazoltam a BAT-hoz és majdnem 10 éve dolgozom itt. A Recon csapatban kezdtem, majd a Marketing Pénzügy következett, ahol a budget megteremtésén, elosztásán dolgoztam. Jelenleg a Trade Marketing
csapat tagja vagyok, ahol Merchandising Logisztikai Koordinátorként az állványok, marketing anyagok világában a budget optimális felhasználása a feladatom.
Már az középiskolai éveim alatt is érdeklődtem az érdekképviselet iránt, diákigazgatónak választottak, így lehetőségem nyílt betekinteni az intézmény felső vezetésének munkájába, gondolkodásába, és érvényesíteni a diákok igényeit az iskola mindennapos működésében. Mindig is fontosnak tartottam az ilyen fórumokat, szívesen vállaltam szerepet bennük. Kell, hogy a vállalat vezetősége direkt inputokat kapjon a dolgozók gondolkodásáról, motiváltságáról, és kell, hogy a közösség érdekeit valaki
megfelelő lendülettel képviselje a döntési helyzetekben.
A vállalat biztos továbbhaladása és a humán erőforrás egymás nélkül nem létezhet, még ha olykor ellentmondásba is kerülnek. Érzékeny terület, melyben az egyensúly megtalálása legalább olyan fontos, mint önmagában a kiváló munkavégzés. Véleményem szerint a cél az egészséges work-life
balance biztosítása, a kimagasló üzleti eredmények, valamint az, hogy a munka végén ugyanaz az elégedett boldog mosoly üljön ki mind a részvényes, mind a dolgozó arcára.
Közel 10 éve dolgozom a BAT-nál, ami talán sok idő, mégis minden nap, hét, hónap hoz valami újat. Azóta sokan megismerték határozottságomat, kitartásomat és maximalizmusomat, mely kellő jókedvvel és életszeretettel párosul. Ezekkel a tulajdonságokkal szeretnék hozzájárulni az Üzemi Tanács
kimagasló munkájához.
Nagy felelősségnek tartom a megbizatást, hogy az Üzemi Tanács tagja legyek, mert számomra ez kollégáim, munkatársaim bizalmának kinyilvánítása, melyet előre is köszönök.
Nagy most a tét, jövő hét közepén jelöld: H2T-t!


Jöhetnek a vélemények...

Nőnap 2011

Idén is volt Nőnap, erre emlékezve legyen itt akkori üzenetem.

Kedves Virágszálak,

Kertbirtokló emberként a tavasz első jelének tartom, mikor a földből kibúvó kis zöld növények virágba borulnak és egymás követve ontják szirmaikat, színes csodába borítják a tavaszi ágyást. A komor és szürke tél múlásának első jele, afféle tavaszhozók. A tavasz a megújulás, az új erőre kapás a színek kavalkádja, a friss levegő, a napsütés régóta vágyott évszaka, mely a lelket megtölti melegséggel.

Legkevésbé sem meglepő módon, okos tudósok párhuzamot vontak a tavasz szépségei és a Női nem, mint jelenség között. A hasonlóság két csoda, két napsugár között, vagy a bimbóból virágba boruló természethez, mely ezernyi színével mutatja változatosságát. Tavasszal a nap vidám játékot játszik, meg-megtréfálva a káprázattól kábult követőit, mely egy újabb tanúbizonylata nőségének, a kapcsolat magyarázatának.

A tavasz minden évben egy napon kezdődik. Ezen a napon a szebbik nem, mégha olykor csak apró jelekben is, de megváltozik, kinyílik, kivirágzik, a téli burokból kikeveredve tölti meg hódoló férfiseregeinek szívét, mutatva lényének legbelsejéből eredő erőt, mellyel ilyen módon feltöltve környezetét egy halk, de mégis oly jelentős robbanást hoz létre.

A robbanás ma történik. Történik egész nap, körbejárva hegyet s völgyet, várost és falut, folyókon át a puszták mélyén. Életre kel a természet, a Nap úgy süt ma, mire csak eldugott emlékeinkben emlékszünk. A robbanás, a változás ma történik. Ez a Ti napotok, ezen a napon ünneplünk Titeket, hogy vagytok, hogy általatok életre kelhet a csoda, hogy újra ragyog az égbolt és betölti fényetekkel lelkünket.
Részeként és képviselőjeként, a férfitársadalom nevében köszönöm, hogy vagytok és NAGYON BOLDOG NŐNAPOT kívánok!

Üdv,

Tibi

Ui.: Úgy volt, hogy kötök vagy éneklek valamit, végül a biztonságot választva lerajzoltam:

A térd sztori végefelé

Eljött a befejezés. Elhagytam a gyógytornákat, majdnem fájdalom nélkül rá tudok ülni a sarkamra térdelve és más finomságok. Gyógyultnak nem nyilvánítom magam, mert még érzem, hogy ott bizony történt valami.

Vége a gyógytornának, azóta focizom - persze alapvetően kapusként -, biciklizem, futkározok, virágot ültetek és élem a normális életet. Nem nyavalygok, nem panaszkodom, hogy így meg úgy nem jó, mert jó.

Röviden, boldogság, gyógyulás. Mindenkinek kívánom, hogy térerő legyen és egészség.

Boldogság, öröm és valami más vagy mégse?

Úgy tűnik kis egészségügyi kirándulásom a végéhez közeledik. A mai kontrollon orvosi szempontból gyógyultnak vagyok tekinthető. Igen, ma Kárpáti főorvos úr egyszer csak felém fordult és kezét nyújtva gratulált, hogy kórházi kezelésem véget ért. Hurrá, éljen, megcsináltam! Sikerült.
Tényleg boldog vagyok. Messze még a vég, fél évig csak óvatos sport, aztán 1 éves korig (most 3 hónapos vagyok) még mindig semmi hirtelen irányváltoztatás. Nem fáj, nincsenek fájdalmaim, nincs folyadék a térdemben, lábam eléggé erős. Csak nagyon meleg vízben duzzad be kicsit, ami rögtön elmúlik, jelentéktelen. Sőr van, hogy elgémberedik, Jézusisten. Szóval minden oké? Tényleg?

Vagy mégsem? Miért nem vagyok őrülten heppi? Sikerült a műtétem, semmi sem indokol további kezelés. Példaszerű az esetem, amit már követendőként mutogattak varratszedésen levő utódomnak. Nem kell egy héten 2-3-szor reggel 3/4 9-re a város túlvégébe mennem, sőt, ha minden jól megy egy darabig a Róna utca kórházi részén csak átutazóban közlekedek.
Nem értem, hiányzik valami. Túl gyorsan történt minden. Mindenki mindig azt mondta, hogy hű, de sokáig fogok küzdeni. De nem küzdöttem, nem szenvedtem. Azt is oltották belém, hogy fájni fog. Most éppen az izomláz, ami maximum fáj, más nem. Vacak térdelni kemény talajon. Jé épp ott műtöttek. Hiányzik valami.

Azt hiszem nem kell sokáig gondolkodnom. Hiányzik a mozgás, még csak most tudtam meg, hogy vége, hogy nem járhatok oda valószínűleg gyógytornára, de már hiányérzetem van. Hosszú idő után találtam egy helyet (találtam = odasodort az élet), ahol aktív és kiadós mozgást csináltam. Igen irányítás alatt, mégis változatosat, olyat, ahol egy pillanatra sem untam el magam. A mozgáshoz társaságba csöppentem, ahol a tornász Zsófi mellett olyan embereket ismerhettem meg, mint Dejan Peric vagy Ivo Diaz, egy Marci nevű exboxoló, egy Sebastian nevű srác, aki valami harcos dolgot művel, stb. Együtt tornáztunk, izzadtunk, kínunkban poénkodtunk, húztuk egymást, nevettünk. Inspirált, hogy megcsináljam, amit a nagy profi sportolók sérülten is utcahossznyi fizikai állóképességgel előttem is megtudnak csinálni. S több-kevesebb sikerrel meg is tettem. S ez hiányozni fog, ha nem mehetek többet.
Tudom, az Uzsoki kórház nem fitness terem, nem sportklub, hanem egy kórház, egészségügyi intézmény, ahova az emberek addig szeretnek járni, míg meggyógyulnak. Hát velem ez nem így lett. Hiányozni fog.

Sok mindent köszönhetek az elmúlt 3 hónapnak. Újra felismertem, hogy az a lusta, punnyadó életmód nem jó. Újra mozogni akarok, aktívan élni, létezni, helyre akarom tenni elkényelmesedett irodaizmaimat, célokat kaptam egy térd mellé.

Hoppá-hoppá! Deee, most írás közben számolva, én még csak 2 hónapos vagyok, nem 3! Hoppá! Ugye, ez van, ha az ember nem figyel a részletekre. Lehet, van még egy hónapom keseregni és sajnálkozni? Holnap telefon a dokinak, ilyenkor mi a teendő, nyertem 1 hónapot? Vagy járhatok továbbra is tornára? Ó én figyelmetlen tökfilkó! Miért nem kapcsolok, miért nem számolok időben! Lehet tartozom majd egy úttal az ördögnek?

Folytatása következik...

Kórházban

Ma reggel bambán állok és várom a sorom, amikor a lenti kis párbeszéd megtörtént épp az előbb a fülem hallatára.

Bácsi az ortopéd betegirányítónál.
-Napot! X József vagyok.
-Jó napot! Miben segíthetek?
-Hát fáj.
-Mi fáj?
-A lábam.
-Történt baleset vagy valami már? Melyik és hol fáj?
-Van vele valami.
-... - némán ordító tanácstalanság az ablakból.
-A bal. Van vele valami.
-Mi van vele?
-Nehéz. Nehezen bírom vinni. - odanézek, nem mű.
-Járt már nálunk korábban?
-Igen, akkor azt mondta az orvos, jöjjek, ha baj van.
-Ez mikor volt?
- Nagyon rég.
- Nagyjából?
- 10-12 éve.
-Mikor született?
-1935...
-Már értem. Ez a traumatológia, ön pedig a reumatológiát keresi...
-Már máshol dolgozik a doktor úr?
-...akkor mondom, merre kell mennie...
Hiába az idők változnak...