Álarc

Ajánlás:
Ez egy olyan dolog, amit mindig a végén írnak meg, de aztán az elejére kerül. Most nem ez történt, ekkor még egy betűt nem ütöttem le ezen sorok gyarapodó karakterein kívül.

Ajánlom ezt a bejegyzés mindenkinek, aki szereti, aki úgy érzi, nem úgy érzi olykor nem lehet önmaga és kifejezetten egy barátomnak, aki az általam ismert legnagyobb szerepjátékos, aki érzésem szerint márcsak nagyon nehezen és fájdalmasan tudná letenni a farsangi maszkot és szembenézni a valósággal. 

Csapjunk a lovak közé.

Korábbi Coming Soon - Műelemzés című postomban jeleztem, hogy valami fura dologra készülök, hogy egy talán gyerekes vívódásnak alkotott popslágert továbbgondolom és mögöttes tartalommal felruházni igyekszem.

A dal, Britney Spears Lucky című dala.

A dal röviden Britney-ről, ő izé Lucky-ról szól, aki sikeres és csodálatos mindenki szemében, de senki sem tudja mi van a háttérben és talán nem az, amit gondolunk. Ő játsza szerepét és azonnal csillog, boldog és csodálatos, ha nyilvánosság elé kerül, de a magány ürességében összeomolva lehet már maga sem tudja, létezik-e a bájos kislány, aki volt. Zavarba kerül saját magával és az elvárások magasak.

Idegen történet? Ugye nem. Sajnos nem. Mennyien játszunk szerepet sokszor, hogy céljainkat elérjük. Mennyiszer kell szerepet játszanunk, mert azt gondoljuk, a száraz tények, a valóság a másik oldalt nem érdeklik. És milyen régóta kergetik az emberek magukat ebbe az ördögi körbe. Mert én azt hiszem, hogy ő azért, mert amannak megfelelve, ezzel azt...

A kérdés már nem az, hogy ez elfogadható vagy sem, hanem az, hogy tudjuk-e hol a határ?  
"Lost in an image, in a dream"
Mert az egész rákfenéje itt veszett el. A meghasonulás, amikor a sorozatszereplő olyannyira szerepe hatása alá kerül, hogy a való életben is azt játssza. Eleinte csak hangok, mozdulatok, aztán jellem, végül a gondolkodás, mely már a lejtőn gyorsulva ez nemsokára a cselekvésbe vezet. Márpedig egy színész nem feltétlenül pénzügyi szakember, de nem is bérgyilkos, nem feltétlenül főbérlő, ahogyan az autószerelő sem pilóta, a raktáros nem csapos, a pénzügyes nem feltétlenül kereskedő.

Jó, nem mindenki olyan tökéletes, hogy sose vesszen el, ne legyen, amikor kissé megzavarodik, hova is tart.
"But there's no one there to wake her up"
A baj akkor kezdődik, ha a külvilággal elveszik a kapcsolat és csak a maszk marad. Előbb utóbb elfogynak, akik megrázni akarnak és egyedül kimászni a gödörből csak egyre nehezebb. ahogy fárad az ember.
Marad a szerep, marad valaki más - talán nem is létezik - élete és gondolkodása és marad a tripla erőfeszítés, hogy ennek a képnek megfelelni kell mindenáron.
Nincs visszaút, tiszta maffia. A korábbi életedből mindenki elfogyott, az újban levő ismerősöket meg nem érdekli a régi, nekik így kellesz. Patthelyzet.

"If there's nothing missing in her life
Why do tears come at night? "
És a kívülállók talán joggal teszik fel a kérdést: Hisz nem hiányzik semmi, akkor mit nyavalyogsz. És ez a színjáték hátulütője. Aki moziba megy, nem várható el, hogy azon gondolkodjon a vászon előtt, hogy mi nyomhatja a színész lelkét. Nem érdekli, akkor neki épp ő Romeo vagy Rambo vagy Elektra vagy valamilyen kék fura figura és csak az érdekli, hogy a kockákon pergő alak mit gondol. Mást nem is lehet elvárni tőle.

Az élet nem habostorta, ahogy Pelikán elvtárs oly bölcsen megmondta. Tudjuk, hol a határ, meddig adjuk fel magunkat és mikor kell visszavenni, leállni! Másik oldalon pedig gondolkodjunk el, ha mi nem vagyunk kíváncsiak a valóság egyetlen apró részletére, akkor 1. miért kapnánk belőle egy morzsát is, 2. milyen alapon várjuk a mi valóságunk elfogadását, 3. miért is változna meg az ördögi kör.