Politikai pályára lépek, legalábbis megmérettetem magam. Üzemi Tanács tagjelölt lettem. Lehet majd rám szavazni. Bizony.
Nem unalmas egy ilyen szerep. Egyelőre nyilatkoztam, hogy nem öltem meg senkit és törvényileg okés vagyok. Aztán most a belső hálón, az Intranetet képező Interact-on vikkeznek a jelöltekről. Kértek cikket email-ben, melyet megkomponáltunk és elküldtem, aztán fotó is kellett, az is lett.
Az eredmény? A fotó nem került ki, a szöveget pedig megcenzúrázva (megtakarítva kb. 800 karaktert) írták ki. Pár fordulat csak kisebb lobbizásra kerülhetett bele.
Hogy miről is van szó?
Az eredeti, a terv, a javaslat:
Horváth 2 Tibor vagyok, 33 éves, egy 3 éves gyönyörű kislány boldog édesapja. Családommal Budapesten élünk, itt is születtem, ez már a végzetem.
2001 decemberében igazoltam a BAT-hoz, majdnem 10 éve dolgozom itt. Először a Recon csapatban kezdtem, ahol az egykori Dunaharaszti Depo-val folytatott munka hamar megismertette velem a mulitinacionális életmód szépségeit. A Recon után a Marketing Pénzügy következett, ahol a budget megteremtésén, elosztásásán dolgoztunk, most pedig a Trade Marketing csapat tagja vagyok,
ahol Marchanising Logisztikai Koordinátorként a budget legoptimálisabb felhasználásán dolgozom.
Politikusi pályafutásom a középiskolában kezdődött. Itt többek között ebéd utáni ingyen sörért és rövidebb tanórákért kampányolva szálltam síkra diákigazgatói címért, amit végül koalíciós tárgyalásokat követően egy társammal közösen nyertünk el. Sajnos az ingyen sört nem sikerült elintézni, viszont lehetőségem nyílt betekinteni a helyi felső vezetés munkájába, gondolkodásába, és érvényesíteni a diákok igényeit az iskola
mindennapos működésében. Fontosnak tartom az ilyen fórumokat, mindig szívesen vállaltam részt
bennük. Kell, hogy a vállalat vezetősége direkt inputokat kapjon a dolgozók gondolkodásáról, motiváltságáról, és kell, hogy a közösség érdekeit valaki megfelelő lendülettel képviselje a döntési helyzetekben. Tisztára nagypolitika, kicsiben.
Úgy látom, mostanában a mérleg serpenyőiben a vállalat biztos továbbhaladása és az ehhez befektetett személyes erőforrások hintáznak. A két tényező egymás nélkül nem létezhet, mégha olykor ellentmondásba is kerülnek. Érzékeny terület, melyben az egyensúly megtalálása legalább olyan
fontos, mint önmagában a kiváló munkavégzés. A cél: egészséges work-life balance: kimagasló üzleti eredmények és "have fun", hogy a munka végén ugyanaz az elégedett boldog mosoly üljön ki mind a részvényes, mind a dolgozó arcára.
Közel 10 éve dolgozom a BAT-nál, ami talán sok idő, mégis minden nap, hét, hónap hoz valami újat, mást, kihívást. Hosszú idő, mégis mintha tegnap jöttem volna s lettem a "H2T". Azóta sokan megismertek s úgy gondolom, hogy a csupán beazonosításért életre hívott monogramm mostanra jelenti az engem jellemző őszinte határozottságot, kitartást és maximalizmust - megfűszerezve kellő jókedvvel, életszeretettel. Ezekkel a tulajdonságokkal szeretnék hozzájárulni az Üzemi Tanács kimagasló munkájához.
Nagy felelősségnek tartom a megbizatást, az Üzemi Tanács tagjának lenni, mert számomra ez kollégáim, munkatársaim bizalmának kinyilvánítása.
Ne töprengj többet! Szavazz a H2-re!
Nagy most a tét, jövő hét közepén jelöld: H2T-t!
Horváth Tibor
A Te Üzemi Tanács tagjelölted
Merchandising Logistics Coordinator
A módosított, ami nyilvánosságra került:
HORVÁTH 2 TIBOR (H2T)
1978-ban születtem Budapesten, egy három éves gyönyörű kislány édesapjavagyok. 2001 decemberében igazoltam a BAT-hoz és majdnem 10 éve dolgozom itt. A Recon csapatban kezdtem, majd a Marketing Pénzügy következett, ahol a budget megteremtésén, elosztásán dolgoztam. Jelenleg a Trade Marketing
csapat tagja vagyok, ahol Merchandising Logisztikai Koordinátorként az állványok, marketing anyagok világában a budget optimális felhasználása a feladatom.
Már az középiskolai éveim alatt is érdeklődtem az érdekképviselet iránt, diákigazgatónak választottak, így lehetőségem nyílt betekinteni az intézmény felső vezetésének munkájába, gondolkodásába, és érvényesíteni a diákok igényeit az iskola mindennapos működésében. Mindig is fontosnak tartottam az ilyen fórumokat, szívesen vállaltam szerepet bennük. Kell, hogy a vállalat vezetősége direkt inputokat kapjon a dolgozók gondolkodásáról, motiváltságáról, és kell, hogy a közösség érdekeit valaki
megfelelő lendülettel képviselje a döntési helyzetekben.
A vállalat biztos továbbhaladása és a humán erőforrás egymás nélkül nem létezhet, még ha olykor ellentmondásba is kerülnek. Érzékeny terület, melyben az egyensúly megtalálása legalább olyan fontos, mint önmagában a kiváló munkavégzés. Véleményem szerint a cél az egészséges work-life
balance biztosítása, a kimagasló üzleti eredmények, valamint az, hogy a munka végén ugyanaz az elégedett boldog mosoly üljön ki mind a részvényes, mind a dolgozó arcára.
Közel 10 éve dolgozom a BAT-nál, ami talán sok idő, mégis minden nap, hét, hónap hoz valami újat. Azóta sokan megismerték határozottságomat, kitartásomat és maximalizmusomat, mely kellő jókedvvel és életszeretettel párosul. Ezekkel a tulajdonságokkal szeretnék hozzájárulni az Üzemi Tanács
kimagasló munkájához.
Nagy felelősségnek tartom a megbizatást, hogy az Üzemi Tanács tagja legyek, mert számomra ez kollégáim, munkatársaim bizalmának kinyilvánítása, melyet előre is köszönök.
Nagy most a tét, jövő hét közepén jelöld: H2T-t!
Jöhetnek a vélemények...
Hello, Tibi vagyok, ez egy blog, amit én írok, egyedül a fejemben egymásba kapaszkodó, gabalyodó gondolatok kiáramlásaként. Te vagy az olvasó, akinek a szövegek vagy tetszenek vagy többet úgyse olvasod Itt mindketten írhatunk, megosztunk, bár az enyém hosszabb a te véleményed éppúgy csak a tiéd, mint az én bejegyzésem. Ezek az érzéseink, gondolataink, melyekkel egymást akaratlanul is alakítjuk.
2011. május 11., szerda
Nőnap 2011
Idén is volt Nőnap, erre emlékezve legyen itt akkori üzenetem.
Kedves Virágszálak,
Kertbirtokló emberként a tavasz első jelének tartom, mikor a földből kibúvó kis zöld növények virágba borulnak és egymás követve ontják szirmaikat, színes csodába borítják a tavaszi ágyást. A komor és szürke tél múlásának első jele, afféle tavaszhozók. A tavasz a megújulás, az új erőre kapás a színek kavalkádja, a friss levegő, a napsütés régóta vágyott évszaka, mely a lelket megtölti melegséggel.Legkevésbé sem meglepő módon, okos tudósok párhuzamot vontak a tavasz szépségei és a Női nem, mint jelenség között. A hasonlóság két csoda, két napsugár között, vagy a bimbóból virágba boruló természethez, mely ezernyi színével mutatja változatosságát. Tavasszal a nap vidám játékot játszik, meg-megtréfálva a káprázattól kábult követőit, mely egy újabb tanúbizonylata nőségének, a kapcsolat magyarázatának.
A tavasz minden évben egy napon kezdődik. Ezen a napon a szebbik nem, mégha olykor csak apró jelekben is, de megváltozik, kinyílik, kivirágzik, a téli burokból kikeveredve tölti meg hódoló férfiseregeinek szívét, mutatva lényének legbelsejéből eredő erőt, mellyel ilyen módon feltöltve környezetét egy halk, de mégis oly jelentős robbanást hoz létre.
A robbanás ma történik. Történik egész nap, körbejárva hegyet s völgyet, várost és falut, folyókon át a puszták mélyén. Életre kel a természet, a Nap úgy süt ma, mire csak eldugott emlékeinkben emlékszünk. A robbanás, a változás ma történik. Ez a Ti napotok, ezen a napon ünneplünk Titeket, hogy vagytok, hogy általatok életre kelhet a csoda, hogy újra ragyog az égbolt és betölti fényetekkel lelkünket.
Részeként és képviselőjeként, a férfitársadalom nevében köszönöm, hogy vagytok és NAGYON BOLDOG NŐNAPOT kívánok!
Üdv,
Tibi
Ui.: Úgy volt, hogy kötök vagy éneklek valamit, végül a biztonságot választva lerajzoltam:
A térd sztori végefelé
Eljött a befejezés. Elhagytam a gyógytornákat, majdnem fájdalom nélkül rá tudok ülni a sarkamra térdelve és más finomságok. Gyógyultnak nem nyilvánítom magam, mert még érzem, hogy ott bizony történt valami.
Vége a gyógytornának, azóta focizom - persze alapvetően kapusként -, biciklizem, futkározok, virágot ültetek és élem a normális életet. Nem nyavalygok, nem panaszkodom, hogy így meg úgy nem jó, mert jó.
Röviden, boldogság, gyógyulás. Mindenkinek kívánom, hogy térerő legyen és egészség.
Vége a gyógytornának, azóta focizom - persze alapvetően kapusként -, biciklizem, futkározok, virágot ültetek és élem a normális életet. Nem nyavalygok, nem panaszkodom, hogy így meg úgy nem jó, mert jó.
Röviden, boldogság, gyógyulás. Mindenkinek kívánom, hogy térerő legyen és egészség.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)