Akár egy bulvár lap címoldalán a szalagcím... Régóta gondolkodom, hogy kezdjem-e írásomat ezzel a címmel. A szenzáció nagyjából annyira igaz, mintha egy a Blikk, Bors, stb. minőségi lapot olvasnánk. Az igazság, hogy térdemhez kapcsolódó gyógytornán az Uzsoki kórházban már 3 alkalommal együtt izzadtunk és tornásztunk. Történetesen őt is éppott műtötték a térdével, mint ahol engem (csak őt 3 héttel korábban), a véletlen pedig úgy hozta, hogy épp olyan időpontot kaptam, amikor ő is ott volt. A teljes igazsághoz hozzá tartozik, hogy még 1 közös alkalom volt, mióta gyógytornázom, így a cím tartalma is finoman szólva is túlzó. Szerintem.
Figyelembe véve, hogy egy gyógytorna a maga nemében olyan foglalkozás, amelyen történteket nem illik kivinni és kürtölni, így annak diszkrécióját is megtartom.
Két dolog, azért csa kikívánkozik belőlem.
A rövid idő alatt egy szimpatikus, közvetlen és teljesen normális embert ismertem meg, aki - mégha volna is mire - nem vágott fel, nem volt magasabb rendű és nem éreztem különbséget ember és ember között. A célunk ott és akkor közös volt: erősödni, felépülni, visszatérni. Milyen kár, hogy az élvonalbeli sportolóink közül sokan nem tudnak ennyire szerények lenni (a következő alkalommal egy tornász, majd egy korcsolyázó tévedt be és hááát órákat vehetnének).
A másik, hogy egykoron kézilabdáztam. Imádtam csinálni a sportot, azonban először a tanulást, később pedig a munkát választottam a sport helyett. Kapus voltam és szükség esetén beállós. Hát ez a találkozás alapjában ezért kapott nagy belső hangsúlyt. Ott erősítettem a lábam a világ legjobb kapusával, láthattam, ahogy sérülten is olyan robbanékonyságot mutat, amit sose tudtam megtanulni. Igen, boldog voltam és ahogy két matraccal arrébb ugyanazt a gyakorlatot végeztük akartam olyan jól tudni csinálni, mert büszkeséggel töltött el, hogy én is védtem kézilabda hálót mégha nem is oly magas szinten, mint ő. Lehet, ezért egy kicsit újra jobban figyelek a sporthírekben a kézilabdára s könnyebben kihallom a Veszprém említését.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Ide írhatsz megjegyzést. Ne feledd, szerző (aki írta a véleményt) nélkül nem tudhatom kinek köszönhetem.