Nagyobb cégeknél dolgozók gyakrabban élik meg, hogy mailboxukban ismét egy búcsubulira szóló meghívó került. Ennek alapvető oka a nagy számok törvénye körül kereshető (sok ember - sok cserélődés, divatosabb nevén nagyobb rotáció). Törvényszerűség, amit nem lehetőség elfogadni, tudni kell együttélni vele, alkalmazkodni hozzá. Olykor számítunk ezekre, máskor pedig ebből tudjuk meg a változás, távozás tényét. Ó és a részletek, azok a bűvös fordulatok, spekulációk, mik száma gyorsabban nő, mint a legkelendőbb termék a legolcsóbb áron a legnagyobb forgalomban, legjobban reklámozva. Afféle pletyka minek terjedése sebesebb minden hivatalos belső médiánál. Innen mindent meg lehet tudni, még amit nem is szeretnék. Ha a távozó magától megy, akkor irigységszagú mekkora nagy ember, aztamindenit. Persze rövid időn belül jönnek majd a jól informált pletyik, hogy nem tud jól teljesíteni és már új állást keres. Ott a másik lehetőség, ha leépítették, egyéb okból távozott, a bűvös közös megegyezés. Itt már az emberi jóindulat gyorsabban leforog. A "szerencsétlen, hogy elbántak vele"-ből gyorsan a legkisebb szálka is gerendaméretű probléma lesz hirtelen és ha az a bűvös lejtő megvan, hát...
De vissza is az eredeti témához. Szerintem egy búcsúbuli fanyar eleganciáját, búzös erkölcstelenségét és látszatérzésektől, műmosolyoktól bájos arcát az ismeri igazán, aki saját maga is váltott már munkahelyet, közeli becslése lehet, aki legalább szakigazgatóságot váltott cégen belül. - Hű, ezeket már mind megtettem, de jó. Nem. - Tehát búcsúbuli, mostanában megint voltam s még el sem mentem, már olvastam a következő lehetőséget. Volt kollégám és főnökömfőnökéjére voltam hivatalos. Amikor az invitálást megkapom vagy közeleg az időpont elmorfondírozok egy kicsit ezen az eseményen. Igazából a halotti torhoz tudnám hasonlítani. Sok ember összejön, hogy eleinte szívszakítóan együttérezve, a búcsúztatottal való lelki társaságát osztva csendesen italozzon. Következő fordulatként isznak, majd céges dolgokról kezdenek beszélni, persze eleinte visszaemlékezve, sztorizgatva, majd a napi gondokat kitárgyalva. Ezutóbbi ugyebár rendkívül felcsigázza az "ünnepeltet". Később realizálva, hogy az idő is szalad, meg zárul a céges számla - ez a kocsmáros happy hour-ja - telerendelik az asztalt, hogy az egész estére kitartson. Aztán általában jöhet mindenki és akkor már mindegy milyen alkalomból van most céges event, az úgyis csak valami fura elnevezés. Azok száma, akik tudják, kit is búcsúztat a nép, az az egyre több ember hatására egyre kisebbségbe szorul. Ez a valódian mesterséges digitális együttérzés.
A búcsúztató végülis olyan esemény, mint a jellemzően magánéletben pl. a tejfakasztó. Egy újabb indok az ivásra és pont. A többi csak mögédarált hagyományszagú bullshit.
Egy farewell party résztvevő társaságának talán érdemes egy kicsit a keresztmetszetét is elemezni. Több szempontból csoportosíthatjuk azokat, akik egy búcsúztatóra elmennek. Persze saját megfigyelésen alapuló - és a megmaradt korlátozott emlékek alapján készített - kutatás nem mondható reprezentatívnak, de szubjektívnek sem a hiányos múltképek miatt. Nos a csoportok:
1. Jó csapat voltunk, sajnos már csak jó csapat leszünk, de afenébeis nélküled.
2. Elmegyek, mert látni akarom céges életünkbeni utolsó felbukkanását, látni akarom az utolsó pillanatot, amikor itt zavarog köztünk, de jól érzem magam.
3. Megnézem kik mennek, hátha fontos ott lenni, hogy lássák ki van a csapatban, ki a jó arc.
Az első csoportba tartozók tényleg gondolkodnak, mit lehetne búcsúajándékba adni, mi az a személyes, de vállalható, vicces, de nem sértő, maradandó dolog, mire később ránézve eszébe jutunk mind. Igen magunkat adjuk, meg némi elfogyasztható javakat (értsd pia, virág). Ez a csapat az alkalomhoz képest jól érzi magát és bízik benne, hogy a búcsúztatott is hasonlóan érez. Ha azt látják, hogy rossz a kedve, a bulinak is cefet hangulata lesz. Igazából a hangulatuk azonnal megváltozik, ha életüket befolyásoló ember búcsúztatásáról van szó és az új ember megérkezik. Hagyjuk is őket sanyarogni, sajnálkozni, mindjárt isznak eleget és jókedvük lesz, még lehet váltanak is.
Vegyük a másodikat. Ők jól érzik magukat, persze belül. Inkább elkerülik a vélemény nyilvántítását és a faarc mögött mosolyognak, mitöbb kacagnak, hogy holnap már nem leszel. Szorgalmasan isznak és várják, hogy nyitott bulivá váljék az este, amikor megjönnek a haverok és végre vége lehet a komádiának. Na ők már isznak rendesen, nagy buli lesz.
A harmadik csoport lehet, nem tudja, hova megy, miért, de ott biztosan ismer mindenkit, jól érzi magát, mindig szerinte fontos ember köré csoportosul, jelen van és tudja, megérti, mindent, mindegy mit, amíg a főnök/kulcskolléga jól érzi magát. Persze ez nem kizárólag a - tán kimondható - a karrier-menedzsmentről szól, de sok arca között határozottan képviselteti magát. Nagy a buli.
A különböző eseményeken mind felvesszük valamelyik szerepet. Aztán a buli egy pontján összekeverednek a szerepek, mindenki minden irányba mozdul. Sok ember sok érzése a sokak felé. És ez talán így helyes mégha nem is beszélünk róla. Van egy pontja a bulinak, amikor már tényleg olyanok is érkeznek, akik bemutatkoznak a távozónak, majd mikor felismerik a helyzetet, óvatosan odébbállnak. Vicces szituációk.
És a többi, mint minden céges buli. Egyre ittasabb emberek, egyre hosszabb mondatok, rettentő bölcsességek, a legnagyobb őszinteség és egyetértés. Az esetek többségében bevallom - Nagy Feró egykori dalával - "Sajnálom, én is egy kicsit".
Jótanács tapasztalatlanoknak: Kocsival érkezni tilos. Ha mégis és haza akarod vezetni, úgy korán lelépés különben inni fogsz. Akkor is inni fogsz. A buli józanul csak sokat tapasztalt, erős idegzetűeknek javasolt, de nekik sem ajánlott. Úgysem fogod érteni, hogy miről beszélnek a többiek, viszont gyorsan rájösz, hol rontottad el, miért nem élvezed a bulit.
2010. január 22., péntek
2010. január 8., péntek
Harper sziget
Egy újabb lelet.
Annak idején, mikor a reklámkampány rettentő erővel zúdult a nyakunkba bennfentes ajánlást kaptam a Harper sziget sorozat megtekintésére. Legalábbis az első részre, a kapcsolódó website-ra, mindenre. Megnéztem, játszottam, nem nyertem pólót, majd megírtam sejtéseimet milyennek képzelem azt mi jönni fog, az első részt, a sorozatot.
2009.09.23. 16:05
Kössz a spamet, a Lost megy még a másikakon? Jennifer Love Hewitt-os filmre (Tudom, mit tettél) hajazó (a rettegő, rossz sorsú lány, aki körül hullanak a barátok, de ő mindent túl él, miközben rá gyanakszik mindenki, mert...) sorozat, ahol megkaszabolják a jónépet, mert bűnös életet éltek vagy csak azért mert ott voltak. Jó! Lássuk. P*cs*b*a a nyomozókkal, itt a véres valóság. Lássuk mi van, mielőtt megérkeznek a múlt évszázadot is megmutató mindenről adatbázissal rendelkező laborosok. Lássuk, de a maga misztifikumában ne tudjuk, mert ez csak az I. évad. A harmadik végére már mindenki tudja mi lesz a vége, de hűha jön egy csavar, megy az új hajó és most a másikak hullanak, de veszettül, illetve ki tudja, mert úgyis csak utalás lesz, hogy hirtelen kevesebben vannak, de még az is előfordulhat a 9. évad közepén, hogy a kiscsaj az 1. részben baromira beverte a fejét a hajókorlátba és a násznép rendbetette, ha már ott pusztul italozás helyett.
Emiatt olyan krónikus euforikus sokkot él át, hogy 10 éven keresztül mindenkit meghalni lát, aztán 1,5 évaddal később egy szobában megtalál mindenkit és kiderül, hogy pocsékba ment az óránként 60 dolláros pszichodoki 12 éves munkája. :)))))
Azé végignéztem ám mindent, nehogycsakúgy pólóesély nélkül éljem további életem. Beküldtem a helyes megfejtést, mert ilyen is van. Nyerni fogok, már látom, ahogy rettenetes misztikummal villog a képernyőm, hogy Szigetespólótkaptálvazzeéscsakegyímélbekerültlásdbedejóneked. Izgulok, régen nyertem semmié valamit. :DD Hja, idetartozik, mer' én a videjót is megkuksiztam ám. Azé' evághatná a kolléga a bemutató végét úgy, hogy a következő ne kezdődjön el felesleges érdeklődést keltve agyamban, hogy mihez kapcsolódik a "Készülj fel" robbanás, mit ki kell kockázni, hogy jól lássam úgy eltűnik. Ezt otthon a dévédfelvevőn is megcsinálom, amikor a reklámokat takarítom ki a filmekből.
Hát a cikk végén a sok kis fej fölött elkerülhetetlenül a szereposztás.
Bele is villant agyamba az összes Terence Hill film, melyeket gyerekkoromban élvezettel, azóta karácsonykor és nyáron kényszerűségből tekintek meg. És mi az, ami minden humorosan limonádés western vadnyugati pisztolyos kalapos prábajozós szívenlövős filmek körében korszakalkotóan felejthetetlen - vagy az agyunkba égetetten eleget, mondom eleget játszott
- alkotás? Hát Butch Cassidy és Sundance kölyök. Láss csodát, leszármazottai itt fognak mélyen elgondolkodtatón rettegésben tartva gyilkosokat látva minden eltorzult arcú szerencsétlen hajléktalanban a Margitszigeten. :DDDD
Úgy dióhéjban: Tök jó, izgulok, megnézem, mitöbb a dvd-t is átállítom. ;-)
És tényleg megnéztem az első részt, sőt fel is vettem, még mindig nyomja a winchesterkapacitást az asztali egységben. Adtam visszajelzést is, hogy épüljön a média őszentsége.
Na megnéztem. A pihenőknek, szuszókázoknak, horkolóknak egy kis szubjektív összefoglaló.
Igazán nem tudom mi a sztori, de misztikus thriller sorozatoknál ez úgyse fontos, mert az ember mindig csak azt hiszi, hogy érti, aztán nézi sokáig és nem jön rá. Ez az amitől vagy úgyráizgul, hogy nézi mint állat és retteg egész életében vagy többet soha.
A lényeg, hogy van a szerencsétlen srác, meg a kőgazdag apu lánya, akik összeházasodnak. Mindenki jól felszáll a hajóra, igazi giccses jelenet, mintha a Titanic-ot látnám, ami elviszi őket a szigetre egybekelni. Miért a sziget, mert itt furamód mindenkinek van oda kötődése, de gyilkosságok miatt már nem olyan trendi, így elhagyták. Aztán kiderül, hogy valami ismerős nem veszi fel a telefonját - a szemét -, mert a hajócsavarhoz van kötözve, szájában egy oxigénpalackkal. S akkor megérkezik a bátor főhőslány (tényleg tiszta JLH - átlagos, kicsit szakadt, de eljő a ráutaló jelenet, hogy a jelentéktelenség egész formás testet rejteget), aki mindjárt hozza a pletykát is a szoget borzasztó történelméről. Jönnek a srác piálós nem sikeres haverjai, akiket apuci arckifejezésével bemutatva gyűlöl. Óha, mindenki boldog, pletykál, aztán elindul a hajó és az odakötözött srácot szétcsapja a hajócsavar. Megérkeznek a szigetre, addig csak bullshit. Megérkeznek a szigetre, ahol a főhősünk ismerősökbe botlik és az első fánál beugrik a kép, ahogy anyja fel van akasztva. A Vőlegény persze hogy megnyugtatja ("ezt a fát rég ki kellett volna vágni" pfuj). No mindegy, megyünk tovább, a kedves arát hivogatja valaki, aki később megdönti és apucinak is szimpatikus, tehát sugallják, hogy ő ki fog nyírni időben mindenkit, hogy ne legyen a csóró sráccal esküvő. Mégcska jönnek mennek, mindig fura jelenetek mindneki meg akarja csinálni a partnerét, stb. Folyton történnek fura dolgok, amiről azt hisszük, tudjuk mi lesz a következő, de nem mondják el. A vőlegény bácsikája, a mélyhangon vicceskedő kereskedő, megtalálja apucit, lenyúlja egy szivarra és poénkodik a családegyesítésről, meg fenyegetőzik burkoltan, nehogy apuci valamit tegyen. Minő meglepetés a rész végén a bácsika alatt az erdőben, ahol nem értem minek mászkál, beszakad egy fahíd, amin előtte egy sértődőtt picsa rohangált, mert nem bökték meg a vízben. Szóval bácsika beszorul a deszkák közé, aztán nem tudjuk mi, de alulról marcangolja, hiába lövöldöz rá a természetesen nála ott levő pisztolyából (ki megy manapság esküvőre fegyver nélkül), el talál halálozni.
Átugrotunk egy nagy részt, mik is voltak közben. Menyasszony másik pasija (igazi szar név: Hunter Jennings - ezen agyalhattak volna kicsit) találkozik az arával, eldönti, ara barátnőnek panaszkodik később, hogy őt szereti. Hunter úr apucival is találkozik, aki biztosítja övé a parti. Aztán mi volt még, ja a szigeten az egyébként főhős lány elmegy A kocsmába, hogy a vőlegény bátyját kicibálja onnan. Bemutatja, hogy jól billiárdozik pózol párat, majd a bátyus miatt verekedésbe keveredik, így összefut faterjával, aki a helyi sheriff és nem akart vele találkozni. Hát majdnem elfelejtem a végéről, a hajócsavaros gyerek kötelei beleakadnak a csavarba, amit megpróbálnak a felszínről kiszabadítani, hínárnak nézik, majd a körél egy darabját tépik ki, a hulla marad és persze még poénkodnak is a kötéllel megfojtáson. :)))
Csupa-csupa izgalom és fordulat. Nem. Ritka szar első rész, amiből elképzelni sem tudom, hogy lesz többévados sorozat, de megnézek még egy párat, hátha rájövök. Szerintem adnim kellett volna még 2 óra sztorit a végéhez és mozifilmet csinálni belőle, úgy egész jó lenne első félóra felvezetőnek. A látottak alapján szerintem a Dóra meg a Noja nedvesedik az élvezettől, hogy micsodaveszettjócuccotvágtakidenekünkképernyőrevazze. :)))
Egy nagyon komoly visszajelzés: Reklám. Basszus ez már durva. Nagy nehezen elkezdődik AZÚJSOROZAT és kb. 3 perc után csak 1 reklám, majd rá 10 percre rendes blokk, aztán már észre se veszem, hogy a következő sorozat, mert a végecím olyan rövid a reklám előtt, hogy basszus este elpilledek.
További szép napot és sok sikert.
Bevallom nem láttam több részt, pedig szinte mind megvan. Talán azért se, mert a kezdés késő estéből (este 11) később majdnem másnapra tolódott. Ha valaki végignézte elmesélhetné pár gondolatban vagy annyit mondjatok, hogy kutassam-e a mentések között.
Annak idején, mikor a reklámkampány rettentő erővel zúdult a nyakunkba bennfentes ajánlást kaptam a Harper sziget sorozat megtekintésére. Legalábbis az első részre, a kapcsolódó website-ra, mindenre. Megnéztem, játszottam, nem nyertem pólót, majd megírtam sejtéseimet milyennek képzelem azt mi jönni fog, az első részt, a sorozatot.
2009.09.23. 16:05
Kössz a spamet, a Lost megy még a másikakon? Jennifer Love Hewitt-os filmre (Tudom, mit tettél) hajazó (a rettegő, rossz sorsú lány, aki körül hullanak a barátok, de ő mindent túl él, miközben rá gyanakszik mindenki, mert...) sorozat, ahol megkaszabolják a jónépet, mert bűnös életet éltek vagy csak azért mert ott voltak. Jó! Lássuk. P*cs*b*a a nyomozókkal, itt a véres valóság. Lássuk mi van, mielőtt megérkeznek a múlt évszázadot is megmutató mindenről adatbázissal rendelkező laborosok. Lássuk, de a maga misztifikumában ne tudjuk, mert ez csak az I. évad. A harmadik végére már mindenki tudja mi lesz a vége, de hűha jön egy csavar, megy az új hajó és most a másikak hullanak, de veszettül, illetve ki tudja, mert úgyis csak utalás lesz, hogy hirtelen kevesebben vannak, de még az is előfordulhat a 9. évad közepén, hogy a kiscsaj az 1. részben baromira beverte a fejét a hajókorlátba és a násznép rendbetette, ha már ott pusztul italozás helyett.
Emiatt olyan krónikus euforikus sokkot él át, hogy 10 éven keresztül mindenkit meghalni lát, aztán 1,5 évaddal később egy szobában megtalál mindenkit és kiderül, hogy pocsékba ment az óránként 60 dolláros pszichodoki 12 éves munkája. :)))))
Azé végignéztem ám mindent, nehogycsakúgy pólóesély nélkül éljem további életem. Beküldtem a helyes megfejtést, mert ilyen is van. Nyerni fogok, már látom, ahogy rettenetes misztikummal villog a képernyőm, hogy Szigetespólótkaptálvazzeéscsakegyímélbekerültlásdbedejóneked. Izgulok, régen nyertem semmié valamit. :DD Hja, idetartozik, mer' én a videjót is megkuksiztam ám. Azé' evághatná a kolléga a bemutató végét úgy, hogy a következő ne kezdődjön el felesleges érdeklődést keltve agyamban, hogy mihez kapcsolódik a "Készülj fel" robbanás, mit ki kell kockázni, hogy jól lássam úgy eltűnik. Ezt otthon a dévédfelvevőn is megcsinálom, amikor a reklámokat takarítom ki a filmekből.
Hát a cikk végén a sok kis fej fölött elkerülhetetlenül a szereposztás.
Bele is villant agyamba az összes Terence Hill film, melyeket gyerekkoromban élvezettel, azóta karácsonykor és nyáron kényszerűségből tekintek meg. És mi az, ami minden humorosan limonádés western vadnyugati pisztolyos kalapos prábajozós szívenlövős filmek körében korszakalkotóan felejthetetlen - vagy az agyunkba égetetten eleget, mondom eleget játszott
- alkotás? Hát Butch Cassidy és Sundance kölyök. Láss csodát, leszármazottai itt fognak mélyen elgondolkodtatón rettegésben tartva gyilkosokat látva minden eltorzult arcú szerencsétlen hajléktalanban a Margitszigeten. :DDDD
Úgy dióhéjban: Tök jó, izgulok, megnézem, mitöbb a dvd-t is átállítom. ;-)
És tényleg megnéztem az első részt, sőt fel is vettem, még mindig nyomja a winchesterkapacitást az asztali egységben. Adtam visszajelzést is, hogy épüljön a média őszentsége.
Na megnéztem. A pihenőknek, szuszókázoknak, horkolóknak egy kis szubjektív összefoglaló.
Igazán nem tudom mi a sztori, de misztikus thriller sorozatoknál ez úgyse fontos, mert az ember mindig csak azt hiszi, hogy érti, aztán nézi sokáig és nem jön rá. Ez az amitől vagy úgyráizgul, hogy nézi mint állat és retteg egész életében vagy többet soha.
A lényeg, hogy van a szerencsétlen srác, meg a kőgazdag apu lánya, akik összeházasodnak. Mindenki jól felszáll a hajóra, igazi giccses jelenet, mintha a Titanic-ot látnám, ami elviszi őket a szigetre egybekelni. Miért a sziget, mert itt furamód mindenkinek van oda kötődése, de gyilkosságok miatt már nem olyan trendi, így elhagyták. Aztán kiderül, hogy valami ismerős nem veszi fel a telefonját - a szemét -, mert a hajócsavarhoz van kötözve, szájában egy oxigénpalackkal. S akkor megérkezik a bátor főhőslány (tényleg tiszta JLH - átlagos, kicsit szakadt, de eljő a ráutaló jelenet, hogy a jelentéktelenség egész formás testet rejteget), aki mindjárt hozza a pletykát is a szoget borzasztó történelméről. Jönnek a srác piálós nem sikeres haverjai, akiket apuci arckifejezésével bemutatva gyűlöl. Óha, mindenki boldog, pletykál, aztán elindul a hajó és az odakötözött srácot szétcsapja a hajócsavar. Megérkeznek a szigetre, addig csak bullshit. Megérkeznek a szigetre, ahol a főhősünk ismerősökbe botlik és az első fánál beugrik a kép, ahogy anyja fel van akasztva. A Vőlegény persze hogy megnyugtatja ("ezt a fát rég ki kellett volna vágni" pfuj). No mindegy, megyünk tovább, a kedves arát hivogatja valaki, aki később megdönti és apucinak is szimpatikus, tehát sugallják, hogy ő ki fog nyírni időben mindenkit, hogy ne legyen a csóró sráccal esküvő. Mégcska jönnek mennek, mindig fura jelenetek mindneki meg akarja csinálni a partnerét, stb. Folyton történnek fura dolgok, amiről azt hisszük, tudjuk mi lesz a következő, de nem mondják el. A vőlegény bácsikája, a mélyhangon vicceskedő kereskedő, megtalálja apucit, lenyúlja egy szivarra és poénkodik a családegyesítésről, meg fenyegetőzik burkoltan, nehogy apuci valamit tegyen. Minő meglepetés a rész végén a bácsika alatt az erdőben, ahol nem értem minek mászkál, beszakad egy fahíd, amin előtte egy sértődőtt picsa rohangált, mert nem bökték meg a vízben. Szóval bácsika beszorul a deszkák közé, aztán nem tudjuk mi, de alulról marcangolja, hiába lövöldöz rá a természetesen nála ott levő pisztolyából (ki megy manapság esküvőre fegyver nélkül), el talál halálozni.
Átugrotunk egy nagy részt, mik is voltak közben. Menyasszony másik pasija (igazi szar név: Hunter Jennings - ezen agyalhattak volna kicsit) találkozik az arával, eldönti, ara barátnőnek panaszkodik később, hogy őt szereti. Hunter úr apucival is találkozik, aki biztosítja övé a parti. Aztán mi volt még, ja a szigeten az egyébként főhős lány elmegy A kocsmába, hogy a vőlegény bátyját kicibálja onnan. Bemutatja, hogy jól billiárdozik pózol párat, majd a bátyus miatt verekedésbe keveredik, így összefut faterjával, aki a helyi sheriff és nem akart vele találkozni. Hát majdnem elfelejtem a végéről, a hajócsavaros gyerek kötelei beleakadnak a csavarba, amit megpróbálnak a felszínről kiszabadítani, hínárnak nézik, majd a körél egy darabját tépik ki, a hulla marad és persze még poénkodnak is a kötéllel megfojtáson. :)))
Csupa-csupa izgalom és fordulat. Nem. Ritka szar első rész, amiből elképzelni sem tudom, hogy lesz többévados sorozat, de megnézek még egy párat, hátha rájövök. Szerintem adnim kellett volna még 2 óra sztorit a végéhez és mozifilmet csinálni belőle, úgy egész jó lenne első félóra felvezetőnek. A látottak alapján szerintem a Dóra meg a Noja nedvesedik az élvezettől, hogy micsodaveszettjócuccotvágtakidenekünkképernyőrevazze. :)))
Egy nagyon komoly visszajelzés: Reklám. Basszus ez már durva. Nagy nehezen elkezdődik AZÚJSOROZAT és kb. 3 perc után csak 1 reklám, majd rá 10 percre rendes blokk, aztán már észre se veszem, hogy a következő sorozat, mert a végecím olyan rövid a reklám előtt, hogy basszus este elpilledek.
További szép napot és sok sikert.
Bevallom nem láttam több részt, pedig szinte mind megvan. Talán azért se, mert a kezdés késő estéből (este 11) később majdnem másnapra tolódott. Ha valaki végignézte elmesélhetné pár gondolatban vagy annyit mondjatok, hogy kutassam-e a mentések között.
Búcsúlevél
Korábban említettem, hogy itt mentek majd el korábbi szösszeneteket, amik kijöttek belőlem. Íme az első ezek közül, ami egy kedves most távozott már volt kollégámnak, főnökömnek íródott.
Hello Csongor,
Bár nem vagyok Mátrix fan, mégis vannak jó gondolatok a filmben, íme egy: "A világban egyetlen törvény van, egyetlen biztos pont, egyetlen általános igazság: a kauzalitás. Akció-reakció, ok és okozat." Nem tudom pontosan hogyan kapcsolódik ide, de most figyelve, ahogy a lázmérőn megjelenő számok nem akarnak csökkenő tendenciát mutatni és könnyezek, ha eszembe jut nyelni fogok, ami érzéstömeget márcsak egy éves utolsó CAPEX zárással lehet egészen borzalmassá tenni, belegyűrűzött az agyamba, hogy ez egy olyan munkanap, melyen utoljára szippantasz a BAT csodás, gépileg hőszabályzott, budaörsi zamatos levegőjébe. Milyen összefüggés lehet a kettő között, nem tudom. Azért azt a romatnikus fordulatot, hogy belebetegedtem, hogy utolsó irodai napodat épp ma töltöd, nem lehetek ott és ennek mekkora jelentősége van vagy nincs, elhesegetném. Nyilván vannak összefüggések a világban, melyeket véletleneknek neveztünk el, de most nem szeretnék kis kalandozást tenni a káosz kutatásának bonyolult, de rendkívül érdekes világába. Kétségtelenül hozzáteszem, hogy állapotom nem engedi, hogy ma az évadzáró csocsómeccsek után a nap végén megöleljük egymást, ami azért nem jó érzés. Tán az ok és okozat, hogy nem lehetek bent, hogy ezt mind elmondani nem lett volna lehetőségem egyetlen nap alatt, így mégis megfogalmazhatom.
Eljött egy nap, melyet sokan nem vártunk. Igazából nem is a várakozáson van a hangsúly, hanem a több éves megszokáson, hogy itt vagy, jelen vagy, hogy együtt itt vagyunk. Lehet, kezdek Kozsóssá válni, ez van, tőlem sok vallomást nem olvastatok, hát most karakterszámban pár évre előre megdologzom érte. Voltak nehézségek, és vidám pillanatok, mindenki törte a fejét a másik miatt és volt, mikor együtt törtük másokét, amikor egymásba karolva haladtunk az úton előre szakadatlanul. Ez most egy nap, mely bizonyos értelemben az utolsó, de más oldalról első. A Mátrix óta már biztosan tudjuk, hogy "ami egyszer elkezdődik, az véget is ér". Most lassan valami véget ér, de kezdődik majd egy új egy jobb, de biztosan egy más. Ákos lehet itt beénekelné: "Valami véget ér, valami fáj". Az emberi élet ciklikussága, a szervezet rendszeres megújulása olykor magával hoz olyan változásokat is, melyekre nem számítunk, esetleg nem is akarjuk, de a bennünk rejlő erő az, ami ezeket kihívássá alakítva megoldja, hogy még edzettebben futhassunk a következő akadály felé. Ahogy mostanában említettem, azért van az erő, hogy használd, mert ugye minek az erő, ha nem használod.
Gondolkodtam, hogy mivel is tömjek tele hosszú sorokat (illetve hogyan ne) ezen az elektronikus lapon, hogy a fejemben cikázó emlékek, történések legalább egy kis szeletét idevessem, mintegy memoáraként az elmúlt durván évtizedből. Mostanában többször említettem a kijelentést, Mi lesz velünk?, egy-egy poénnál, melyeket nem tudok máshogyan nevezni, olyan Csongoros, arra a pár agyonütött, kegyetlen rossz faarcú beszólásra, szójátékra gondolok a nap egy váratlan pontján szembefutva, amiktől máshogy haladtunk tovább. Egy rövid pillanatra mássá lett minden, kizökkentünk a hétköznapok zsúfolt irracionális valóságából, nagy problémák között is mosoly lopózott arcunkra. Lassan elfogy a napirajz és még az is lehet, hogy lesznek dolgok melyek igenis basznak öltéseket, dolgok, melyeket nem lehet pár gondolatban letudni. Hol maradnak az olykor táskás, erővel nyitva tartott szemek. Hol marad a Béke, nem győz a Cubs, a nők kis csöcsöket akarnak. Ez mind Őrületes. Mégsem lesz. Együtt kell élnünk vele és együtt is fogunk, mert ez az élet rendje.
A rendtől függetlenül ezen pár sorral búcsúzom, no nem teljesen tőled, de a csongor_lakcsik@bat.com-tól mindenképpen. Kívánok sok sikert, de leginkább boldogságot a jövőben! Így utolsó soraimat írva eszembe jut egy dal, egy búcsúdal, mely a Megasztár 1-re lett írva ahogy kissé esetlen hangjai felszólalnak. Egy dal, mi oly sokszor már ilyen helyzetekben önkéntelenül jutott eszembe, talán nem véletlenül, mert azt hiszem sokminden benne van, amit ilyenkor túl sok szóval tovább ragozni még nekem sem érdemes, nem tudok. Hanyagul idevetem az első két sort, a többit, aki nem tudja olvassa, hallgassa.
"Elmúlt, hát elmúlt, viszlát jóbarát!
Jó volt, egy show volt, ami mindig megy tovább,"
... (http://www.zeneszoveg.hu/lyrics.php?lc=11627)
Tényleg zárom soraim, kellemes utolsó napot, pihenést. Szombaton még valószínüleg találkozunk.
Üdv,
Hello Csongor,
Bár nem vagyok Mátrix fan, mégis vannak jó gondolatok a filmben, íme egy: "A világban egyetlen törvény van, egyetlen biztos pont, egyetlen általános igazság: a kauzalitás. Akció-reakció, ok és okozat." Nem tudom pontosan hogyan kapcsolódik ide, de most figyelve, ahogy a lázmérőn megjelenő számok nem akarnak csökkenő tendenciát mutatni és könnyezek, ha eszembe jut nyelni fogok, ami érzéstömeget márcsak egy éves utolsó CAPEX zárással lehet egészen borzalmassá tenni, belegyűrűzött az agyamba, hogy ez egy olyan munkanap, melyen utoljára szippantasz a BAT csodás, gépileg hőszabályzott, budaörsi zamatos levegőjébe. Milyen összefüggés lehet a kettő között, nem tudom. Azért azt a romatnikus fordulatot, hogy belebetegedtem, hogy utolsó irodai napodat épp ma töltöd, nem lehetek ott és ennek mekkora jelentősége van vagy nincs, elhesegetném. Nyilván vannak összefüggések a világban, melyeket véletleneknek neveztünk el, de most nem szeretnék kis kalandozást tenni a káosz kutatásának bonyolult, de rendkívül érdekes világába. Kétségtelenül hozzáteszem, hogy állapotom nem engedi, hogy ma az évadzáró csocsómeccsek után a nap végén megöleljük egymást, ami azért nem jó érzés. Tán az ok és okozat, hogy nem lehetek bent, hogy ezt mind elmondani nem lett volna lehetőségem egyetlen nap alatt, így mégis megfogalmazhatom.
Eljött egy nap, melyet sokan nem vártunk. Igazából nem is a várakozáson van a hangsúly, hanem a több éves megszokáson, hogy itt vagy, jelen vagy, hogy együtt itt vagyunk. Lehet, kezdek Kozsóssá válni, ez van, tőlem sok vallomást nem olvastatok, hát most karakterszámban pár évre előre megdologzom érte. Voltak nehézségek, és vidám pillanatok, mindenki törte a fejét a másik miatt és volt, mikor együtt törtük másokét, amikor egymásba karolva haladtunk az úton előre szakadatlanul. Ez most egy nap, mely bizonyos értelemben az utolsó, de más oldalról első. A Mátrix óta már biztosan tudjuk, hogy "ami egyszer elkezdődik, az véget is ér". Most lassan valami véget ér, de kezdődik majd egy új egy jobb, de biztosan egy más. Ákos lehet itt beénekelné: "Valami véget ér, valami fáj". Az emberi élet ciklikussága, a szervezet rendszeres megújulása olykor magával hoz olyan változásokat is, melyekre nem számítunk, esetleg nem is akarjuk, de a bennünk rejlő erő az, ami ezeket kihívássá alakítva megoldja, hogy még edzettebben futhassunk a következő akadály felé. Ahogy mostanában említettem, azért van az erő, hogy használd, mert ugye minek az erő, ha nem használod.
Gondolkodtam, hogy mivel is tömjek tele hosszú sorokat (illetve hogyan ne) ezen az elektronikus lapon, hogy a fejemben cikázó emlékek, történések legalább egy kis szeletét idevessem, mintegy memoáraként az elmúlt durván évtizedből. Mostanában többször említettem a kijelentést, Mi lesz velünk?, egy-egy poénnál, melyeket nem tudok máshogyan nevezni, olyan Csongoros, arra a pár agyonütött, kegyetlen rossz faarcú beszólásra, szójátékra gondolok a nap egy váratlan pontján szembefutva, amiktől máshogy haladtunk tovább. Egy rövid pillanatra mássá lett minden, kizökkentünk a hétköznapok zsúfolt irracionális valóságából, nagy problémák között is mosoly lopózott arcunkra. Lassan elfogy a napirajz és még az is lehet, hogy lesznek dolgok melyek igenis basznak öltéseket, dolgok, melyeket nem lehet pár gondolatban letudni. Hol maradnak az olykor táskás, erővel nyitva tartott szemek. Hol marad a Béke, nem győz a Cubs, a nők kis csöcsöket akarnak. Ez mind Őrületes. Mégsem lesz. Együtt kell élnünk vele és együtt is fogunk, mert ez az élet rendje.
A rendtől függetlenül ezen pár sorral búcsúzom, no nem teljesen tőled, de a csongor_lakcsik@bat.com-tól mindenképpen. Kívánok sok sikert, de leginkább boldogságot a jövőben! Így utolsó soraimat írva eszembe jut egy dal, egy búcsúdal, mely a Megasztár 1-re lett írva ahogy kissé esetlen hangjai felszólalnak. Egy dal, mi oly sokszor már ilyen helyzetekben önkéntelenül jutott eszembe, talán nem véletlenül, mert azt hiszem sokminden benne van, amit ilyenkor túl sok szóval tovább ragozni még nekem sem érdemes, nem tudok. Hanyagul idevetem az első két sort, a többit, aki nem tudja olvassa, hallgassa.
"Elmúlt, hát elmúlt, viszlát jóbarát!
Jó volt, egy show volt, ami mindig megy tovább,"
... (http://www.zeneszoveg.hu/lyrics.php?lc=11627)
Tényleg zárom soraim, kellemes utolsó napot, pihenést. Szombaton még valószínüleg találkozunk.
Üdv,
Nem megyek síelni
Kaptam egy kedves verses meghívást egy kis céges síelésre. Sajnos nem tudok menni, mivel a választ is verses formában kérték, ez született:
Meghívásod, mint gáláns tettet
Nagy köszönettel vettem.
A részvételen elgondolkodtam,
Hamar orvosommal konzultáltam,
Állapotom láttán sajnos nem ajánlja,
Izületem a nagy terhelést nem hálálja.
Éves sérüléseim gyógyulása
Nem a terveket diktálja.
Egy nagyobb esés esetén
Lavina indulna a hegy tetején.
Töprengtem hát mi tévő legyek.
Mondom, motoros szánon útra kelek.
De kölcsönadtam a Mikulásnak,
Mert Rudolfot az influenza eltalálta.
Ajándékot minden jó gyereknek,
Segítségemmel is elvihette.
Ígérte jövőre visszahozza
Megtankolva, kipucolva.
Ez a szezon így kimarad,
Nem élvezhetem a havat.
Versem így nem érhet véget!
Hitted, hogy ezt a pontot elérem?
Nem állhat itt keser és bánat,
Így még jókívánok párat.
Ropogjon a hó talpatok alatt,
Az nem lehet, hogy lécetek tapad.
A Hütte mindig szívesen fogad,
Fagyott kezet kávé olvaszt,
Egy pálinka a szívnek és léleknek,
A fekete pálya színe nem véletlen.
Ha sokat ittál válaszd a kéket,
Egyben maradni sose szégyen.
Vigyázz hátad ne érjen le hamar,
Nem jó, ha a hó a nyakadba szakad.
Hulljon a tél fagyos nedve
Éjjel, mikor alszik a medve.
Süssön a nap, barnuljon arcotok,
Sose legyen szürke hangulatotok.
Kis kompániánk fel a talpra,
Ki élményt keres Gáborral tart majd.
Ezekkel fejezem be soraim,
Pedig lenne még mit megosztani.
Jó utat kívánok és jövőre veletek,
Bármi is lesz, én is elmegyek.
Mivel nincs ok okozat nélkül, íme az előzmény (persze az adatvédelmi szabályok figyelembe vételével)
Meghívásod, mint gáláns tettet
Nagy köszönettel vettem.
A részvételen elgondolkodtam,
Hamar orvosommal konzultáltam,
Állapotom láttán sajnos nem ajánlja,
Izületem a nagy terhelést nem hálálja.
Éves sérüléseim gyógyulása
Nem a terveket diktálja.
Egy nagyobb esés esetén
Lavina indulna a hegy tetején.
Töprengtem hát mi tévő legyek.
Mondom, motoros szánon útra kelek.
De kölcsönadtam a Mikulásnak,
Mert Rudolfot az influenza eltalálta.
Ajándékot minden jó gyereknek,
Segítségemmel is elvihette.
Ígérte jövőre visszahozza
Megtankolva, kipucolva.
Ez a szezon így kimarad,
Nem élvezhetem a havat.
Versem így nem érhet véget!
Hitted, hogy ezt a pontot elérem?
Nem állhat itt keser és bánat,
Így még jókívánok párat.
Ropogjon a hó talpatok alatt,
Az nem lehet, hogy lécetek tapad.
A Hütte mindig szívesen fogad,
Fagyott kezet kávé olvaszt,
Egy pálinka a szívnek és léleknek,
A fekete pálya színe nem véletlen.
Ha sokat ittál válaszd a kéket,
Egyben maradni sose szégyen.
Vigyázz hátad ne érjen le hamar,
Nem jó, ha a hó a nyakadba szakad.
Hulljon a tél fagyos nedve
Éjjel, mikor alszik a medve.
Süssön a nap, barnuljon arcotok,
Sose legyen szürke hangulatotok.
Kis kompániánk fel a talpra,
Ki élményt keres Gáborral tart majd.
Ezekkel fejezem be soraim,
Pedig lenne még mit megosztani.
Jó utat kívánok és jövőre veletek,
Bármi is lesz, én is elmegyek.
Mivel nincs ok okozat nélkül, íme az előzmény (persze az adatvédelmi szabályok figyelembe vételével)
Kedves Mindenki!
Menjünk síelni!
Gyerünk Nassfeldre,
A napsütésbe.
Február vége
Az időpont idén télre.
A szervezés adott,
A részvétel vágyott.
A mottó: alacsony költség,
De cserébe nagy vidámsÉg.
Választ várunk rímbe szedve.
Téli álmot alszik a medve! :)
2010. január 6., szerda
Prológ
Kedves Olvasó,
Úgy is kezdődhetett volna, hogy Kedves Én, hisz ekkor még senki sem tudja mi készül itt. :)
Eljött az idő, hogy egységes felületen kezeljem olykor hosszabbra és kalandozóbbra nyúló gondolataimat, ahelyett, hogy mailszerverek szűkös kapacitásait terheljem.
Eljött az idő, azt hiszem, hogy úszkálva a elektronikus kultúra különböző vívmányainak tengerében, magamat is részévé tegyem és azon divatos hóborttal éljek, hogy naplót írjak.
Sose tettem eddig, nem is értettem, mire jó. Vannak teóriáim, de igazán kialakult képem még nincs melyikkel tudok azonosulni. Vannak azok, akiknek olthatatlan vágya, hogy feltűnjön, de más lehetősége nincs. Aztán vannak, akik gyerek koruk óta csinálják ezt, már olyan elválaszthatatlan szokás, mint dohányosnak a cigi. Van, akinek a munkája része, másoknak azért van mert ez olyan trendi, de olyan is, ki csak az időt tölti, ő se értve miért. Akad akinek ez afféle kvázi kötelező, például afféle celeb, aki a bájos írkálós romantikus, szende szűz, esetleg a vadállatian perverz oldalát akarja bemutatni. Lehet valaki kicsit zakkant és fejében tolongó megannyi gondolatot ki kell írnia magából, neki ez felület (sokkal barátságosabb terápia, mintha végigölne egy kisvárost túlcsorduláskor).És persze ezek fura kombinációi. Természetesen vannak a normális emberek, akik egyszerűen egy elektronikus felületet akarnak, hogy megosszák ismerőseikkel gondolataikat, élményeiket ismerőseikkel.
Még mindig nem döntöttem el melyik lehetek. Tán egy keveréke a normális pszichopatának. Majd eldönti, aki olvassa. Hja, ez is itt egy szolgáltatás, hogy van felület, ahova írhatok. Nos, kedves olvasó a csomag része, hogy kommentálhatsz, tedd meg, lehet rájövök, nem kéne. Multi cégnél dolgozom, így tudom, hogy kell a sok visszajelzés, hogy egységesen motivált és egyirányba tartó individuáljai lehessünk a világegyetemnek. Ezen véleménnyilvánításokkal lehet terelni az gondolkodást (gondolom, gondolják, gondoljátok), melyek félretéve picit az élcet, tudnak igenis hasznosak lenni. Persze a jelzés adójának is kell tudnia jól adni, hogy vevővé válhasson a célszemély. Na ennyit a tudományokról.
Mi is lesz itt? Kérdezhetném magamtól, miért a regisztráció 3 perce, az eddiggi karakterekkel töltött másik 6? A válasz, pedig minden és semmi. Majd alakul, ha megtalálok pár korábbi szösszenetet, akkor felteszem, ha valaki olvasgatni vágyik kaphasson ízelítőt. Aztán meg ide fogom bezúdítani, ha valami nyomja a fejemet és kikivánkozik. Talán lesz vidámság, meg komolyság vagy egész más. Mér' fárasztom magam, én se tudom, de ez nem fáradtság
A lényeg: LESZ és kész, mert így akarom :)
Üdvözlettel,
Tibi
Úgy is kezdődhetett volna, hogy Kedves Én, hisz ekkor még senki sem tudja mi készül itt. :)
Eljött az idő, hogy egységes felületen kezeljem olykor hosszabbra és kalandozóbbra nyúló gondolataimat, ahelyett, hogy mailszerverek szűkös kapacitásait terheljem.
Eljött az idő, azt hiszem, hogy úszkálva a elektronikus kultúra különböző vívmányainak tengerében, magamat is részévé tegyem és azon divatos hóborttal éljek, hogy naplót írjak.
Sose tettem eddig, nem is értettem, mire jó. Vannak teóriáim, de igazán kialakult képem még nincs melyikkel tudok azonosulni. Vannak azok, akiknek olthatatlan vágya, hogy feltűnjön, de más lehetősége nincs. Aztán vannak, akik gyerek koruk óta csinálják ezt, már olyan elválaszthatatlan szokás, mint dohányosnak a cigi. Van, akinek a munkája része, másoknak azért van mert ez olyan trendi, de olyan is, ki csak az időt tölti, ő se értve miért. Akad akinek ez afféle kvázi kötelező, például afféle celeb, aki a bájos írkálós romantikus, szende szűz, esetleg a vadállatian perverz oldalát akarja bemutatni. Lehet valaki kicsit zakkant és fejében tolongó megannyi gondolatot ki kell írnia magából, neki ez felület (sokkal barátságosabb terápia, mintha végigölne egy kisvárost túlcsorduláskor).És persze ezek fura kombinációi. Természetesen vannak a normális emberek, akik egyszerűen egy elektronikus felületet akarnak, hogy megosszák ismerőseikkel gondolataikat, élményeiket ismerőseikkel.
Még mindig nem döntöttem el melyik lehetek. Tán egy keveréke a normális pszichopatának. Majd eldönti, aki olvassa. Hja, ez is itt egy szolgáltatás, hogy van felület, ahova írhatok. Nos, kedves olvasó a csomag része, hogy kommentálhatsz, tedd meg, lehet rájövök, nem kéne. Multi cégnél dolgozom, így tudom, hogy kell a sok visszajelzés, hogy egységesen motivált és egyirányba tartó individuáljai lehessünk a világegyetemnek. Ezen véleménnyilvánításokkal lehet terelni az gondolkodást (gondolom, gondolják, gondoljátok), melyek félretéve picit az élcet, tudnak igenis hasznosak lenni. Persze a jelzés adójának is kell tudnia jól adni, hogy vevővé válhasson a célszemély. Na ennyit a tudományokról.
Mi is lesz itt? Kérdezhetném magamtól, miért a regisztráció 3 perce, az eddiggi karakterekkel töltött másik 6? A válasz, pedig minden és semmi. Majd alakul, ha megtalálok pár korábbi szösszenetet, akkor felteszem, ha valaki olvasgatni vágyik kaphasson ízelítőt. Aztán meg ide fogom bezúdítani, ha valami nyomja a fejemet és kikivánkozik. Talán lesz vidámság, meg komolyság vagy egész más. Mér' fárasztom magam, én se tudom, de ez nem fáradtság
A lényeg: LESZ és kész, mert így akarom :)
Üdvözlettel,
Tibi
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)