2015. szeptember 15., kedd
Menekülthelyzet pillanatnyi kitüremkedés
Azért ebben a menekültválságban a valós EU-s közös megoldás, hamár együvé szövetkeztek, a háttérbe szorul, hogy sokan a kis politikai pályájukat egyengessék, pozíciójukat simogassák. Nem védek és dicsérek senkit. Egyik kormányfő 19, a másik egy híjján 20. De tény, bezártuk a határt, ez egy módja, ha ténylegesen és hosszú távon meg is tudjuk védeni a zárat, hogy megoldjuk, Magyarországra a) ne tudjanak bejönni, b) elmenjen sokak kedve ilyen áron bejönni, c) tudjuk ki jön be. Az is igaz, ha EU normát kiáltunk, akkor akit viszont beengedünk/bejön, azt emberként kell kezelni. A kerítést még a dán taxisofőr is támogatja, aki azt kérdezte a taxiban megörülve, hogy végre valaki abból a keleti celebországból jött, hogy egyáltalán minek engedjük be őket. A fickó vágta a magyar történelmet, volt valami műsor itt rólunk. Mondjuk költői kérdésként hangzott el a monológjában, hogy az a határ nem volt felaknázva? Szóval kerítés oké, a nem politikus nyugat-európában örül. Pech, hogy egy szétlopott honvédséggel és egy az elmúlt hetek során megfáradt és történelme legnagyobbját alakító rendőrséggel kell megvédeni. Kedves kormányunknak pedig a következő lépése lehetne, hogy pl. az MNB irodákra, palotákra, festményekre, hegedűkre költött milliárdjaiból eszközt, felszerelést, képzést, ellátást, megbecsülést, valós megélhetést vegyen a fegyveres testületeknek, hogy visszafolyassa, amit szétosztogatott privát célokra. Nem mostani kormány kérdése, akár úgy is veheti bárki, hogy mindenki, aki az elmúlt 10-15 évben nettó felvevő volt (közvetlen vagy közvetítő), most befizetővé válhat és tegye bátran adományként (vagy egy Magyar Hazáért alapítványnak) és írja le a megfelelő részt az adójából. Ezt még el is adhatják a hazahozott pénzek sikerének és garantálhatják még x évre a hatalmat. (Na ennyire ne szaladjunk előre, mert vannak sztorik függőben). Arra is jut majd a befizetésekből, hogy azt megvegyék. Aztán a kerítéssel meg se álljanak a szlovák-ukrán-magyar határig, mert az meg hosszútávú gondolkodást jelentene, ami amúgy is ráférne hazánkra és ahogy kinéz, sajnos szükség lehet rá. Legfeljebb a lábon közlekedő állati populáció medve, róka, miazmás) elfogy itthon, de vabumm, lesznek madarak, mint a szabadság jelképei. Vagy bejönnek nyitvatartási időben a kijelölt helyen. Aki mozog betartja a szabályokat.
2011. szeptember 29., csütörtök
Közösségi hálózatok
Elkaptam egy rendkívül magasröptű csevegést a fáccsén. Érdemes olvasmány, kicsit sújtja a nem épp magas szinten levő magyar fociról alkotott véleményemet...
Sorry, hogy a nevek is benne vannak, nincs kedvem kipiszkálni. Legyen ez a FB hátrányának tanulsága...
Attila Nagy
Sorry, hogy a nevek is benne vannak, nincs kedvem kipiszkálni. Legyen ez a FB hátrányának tanulsága...
Attila Nagy
Róbert Moldován uhhhh az szar kombinációkb. egy órája ·
Róbert Moldován naaaa a kun anasztázia ...... :D ... a fradista :D :D :D ...... beszartam azon a hülyegyereken aki rólad irogatott
kb. egy órája ·
Anasztázia Kun fradista neked az apád fasza baszdmeg, ha bajod van állj elém.... megbeszélhetjük négy szem közt, ha gondolod....
kb. egy órája ·
Róbert Moldován pfff . te nyomorult idióta ...... a csávóról beszélek aki rólad terjesztette ...... és mit kezdenél 4 szem közt????? abból 2 maradna mert a tiedet egy ütéssel kiütném .... normálisan beszélj mert felpofozlak te elbaszott fasz ....... ha meg vagánykodsz akkor nyomjad hova menjek aztán megrángatlak
57 perce ·
Attila Nagy és velem mi lesz még 2-3 ora és kész leszek holnap pedig a régi fényemben pompázok
56 perce ·
Anasztázia Kun te is jöhetsz Ati:)), jajj ne magyarázál már te degenerált faszkalap.....talán mondjuk az aposztrófa lehet neked idegen, nekem mindennapi, és ne pofázz, bevág a bugyi és kellemetlen.... .i.
54 perce ·
Róbert Moldován meg ne lássalak a meccsen te nyomorék ..... komolyan mondom mert végighúzlak mindenki elött ...... halottfejű madár ....... cigánykúrva
52 perce ·
Anasztázia Kun szép baszdmeg, egy férfi létedre nőt aláznál, kettő saját szurkolótársaddal így bánnál... minősíted magad, és azt hiszed félek tőled?fenyegetsz?? KOMOLYAN???? ne akarjunk már viccelni:))
50 perce ·
Róbert Moldován szurkolótársam?????? teeee????? te ne viccelj ...... nem fenyegetlek hanem végig szakítalak az egész megyerin te neveletlen szarházi ....... HOGY AZ ANYÁÁÁDBA KÉPZELED EZT ..... MIIIII????????? KI A KÚÚRVA ANYÁÁD VAGY TEEE?????? NA NEFÉLJ BAZDMEG ...... TALÁLKOZUNK
47 perce ·
Anasztázia Kun :DDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDD figy ennyi a véleményem rólad: bööööööööööööööfffffffffff fff:))
46 perce ·
Róbert Moldován vagány vagy ..... gondolom sokat jártál a megyerin fradista veréb ...... :D ......... takarodsz vissza a cigányputridba ......
45 perce ·
Róbert Moldován érdekes még az Attila se ismer ... ki az anyád vagy te besúgó kurva????? ..... engem ismernek .... téged senki ...... na takarodj vissza az üllőire ......
43 perce ·
Anasztázia Kun besúgó??? az aki téged kiszarta világra maximum..... nem kell mindenkinek ismernie ahoz hogy tudjam HOVA TARTOZOM és most kussolj, unom a pofád:))))
41 perce ·
Róbert Moldován mindenki tudja hova tartozol .......... takarodj is oda ...... mondjuk látszik hogy valami szabolcsi putriból szartak te madár ...... rossz oláh cigány fejed van ....... de csúnya vagy a kúrva anyádat ..... :D :D :D :D :D :D .......
39 perce ·
Anasztázia Kun most próbálsz sértegetni? öcsém ahoz neked előbb kell felkelned mert ez a viselkedés olyan gyenge mint a fradisták szurkolása általában:DDDDDDDD
36 perce ·
Róbert Moldován na befejeztem te ...... retek .... :D ......de ne feledd ha kiszúrlak valahol , kegyetlenül felpofozlak ...
35 perce ·
Anasztázia Kun ne csak felpofozz.... azt nem élvezném.:))))))))))))))))))))))))) te veréb!
35 perce ·
Róbert Moldován :D .... salgótarján .... mindent értek ....... :D :D :D :D ....... jó éjt paraszt cigány ......
33 perce ·
Anasztázia Kun paraszt cigány--... ez igen baszdmeg:DDD nem hogy a saját anyanyelveddel nem vagy barátságba de még fogalom zavaros is vagy:DDD de segítek, aranyos vagy kedves,de K U S S O L J! remélem tagolva felfogod:DDD
31 perce ·
2011. szeptember 22., csütörtök
Álarc
Ajánlás:
Ez egy olyan dolog, amit mindig a végén írnak meg, de aztán az elejére kerül. Most nem ez történt, ekkor még egy betűt nem ütöttem le ezen sorok gyarapodó karakterein kívül.
Korábbi Coming Soon - Műelemzés című postomban jeleztem, hogy valami fura dologra készülök, hogy egy talán gyerekes vívódásnak alkotott popslágert továbbgondolom és mögöttes tartalommal felruházni igyekszem.
A dal, Britney Spears Lucky című dala.
A dal röviden Britney-ről, ő izé Lucky-ról szól, aki sikeres és csodálatos mindenki szemében, de senki sem tudja mi van a háttérben és talán nem az, amit gondolunk. Ő játsza szerepét és azonnal csillog, boldog és csodálatos, ha nyilvánosság elé kerül, de a magány ürességében összeomolva lehet már maga sem tudja, létezik-e a bájos kislány, aki volt. Zavarba kerül saját magával és az elvárások magasak.
Idegen történet? Ugye nem. Sajnos nem. Mennyien játszunk szerepet sokszor, hogy céljainkat elérjük. Mennyiszer kell szerepet játszanunk, mert azt gondoljuk, a száraz tények, a valóság a másik oldalt nem érdeklik. És milyen régóta kergetik az emberek magukat ebbe az ördögi körbe. Mert én azt hiszem, hogy ő azért, mert amannak megfelelve, ezzel azt...
A kérdés már nem az, hogy ez elfogadható vagy sem, hanem az, hogy tudjuk-e hol a határ?
"Lost in an image, in a dream"
Mert az egész rákfenéje itt veszett el. A meghasonulás, amikor a sorozatszereplő olyannyira szerepe hatása alá kerül, hogy a való életben is azt játssza. Eleinte csak hangok, mozdulatok, aztán jellem, végül a gondolkodás, mely már a lejtőn gyorsulva ez nemsokára a cselekvésbe vezet. Márpedig egy színész nem feltétlenül pénzügyi szakember, de nem is bérgyilkos, nem feltétlenül főbérlő, ahogyan az autószerelő sem pilóta, a raktáros nem csapos, a pénzügyes nem feltétlenül kereskedő.
Jó, nem mindenki olyan tökéletes, hogy sose vesszen el, ne legyen, amikor kissé megzavarodik, hova is tart.
"But there's no one there to wake her up"
A baj akkor kezdődik, ha a külvilággal elveszik a kapcsolat és csak a maszk marad. Előbb utóbb elfogynak, akik megrázni akarnak és egyedül kimászni a gödörből csak egyre nehezebb. ahogy fárad az ember.
Marad a szerep, marad valaki más - talán nem is létezik - élete és gondolkodása és marad a tripla erőfeszítés, hogy ennek a képnek megfelelni kell mindenáron.
Nincs visszaút, tiszta maffia. A korábbi életedből mindenki elfogyott, az újban levő ismerősöket meg nem érdekli a régi, nekik így kellesz. Patthelyzet.
"If there's nothing missing in her life
Why do tears come at night? "
És a kívülállók talán joggal teszik fel a kérdést: Hisz nem hiányzik semmi, akkor mit nyavalyogsz. És ez a színjáték hátulütője. Aki moziba megy, nem várható el, hogy azon gondolkodjon a vászon előtt, hogy mi nyomhatja a színész lelkét. Nem érdekli, akkor neki épp ő Romeo vagy Rambo vagy Elektra vagy valamilyen kék fura figura és csak az érdekli, hogy a kockákon pergő alak mit gondol. Mást nem is lehet elvárni tőle.
Az élet nem habostorta, ahogy Pelikán elvtárs oly bölcsen megmondta. Tudjuk, hol a határ, meddig adjuk fel magunkat és mikor kell visszavenni, leállni! Másik oldalon pedig gondolkodjunk el, ha mi nem vagyunk kíváncsiak a valóság egyetlen apró részletére, akkor 1. miért kapnánk belőle egy morzsát is, 2. milyen alapon várjuk a mi valóságunk elfogadását, 3. miért is változna meg az ördögi kör.
Ez egy olyan dolog, amit mindig a végén írnak meg, de aztán az elejére kerül. Most nem ez történt, ekkor még egy betűt nem ütöttem le ezen sorok gyarapodó karakterein kívül.
Csapjunk a lovak közé.Ajánlom ezt a bejegyzés mindenkinek, aki szereti, aki úgy érzi, nem úgy érzi olykor nem lehet önmaga és kifejezetten egy barátomnak, aki az általam ismert legnagyobb szerepjátékos, aki érzésem szerint márcsak nagyon nehezen és fájdalmasan tudná letenni a farsangi maszkot és szembenézni a valósággal.
Korábbi Coming Soon - Műelemzés című postomban jeleztem, hogy valami fura dologra készülök, hogy egy talán gyerekes vívódásnak alkotott popslágert továbbgondolom és mögöttes tartalommal felruházni igyekszem.
A dal, Britney Spears Lucky című dala.
A dal röviden Britney-ről, ő izé Lucky-ról szól, aki sikeres és csodálatos mindenki szemében, de senki sem tudja mi van a háttérben és talán nem az, amit gondolunk. Ő játsza szerepét és azonnal csillog, boldog és csodálatos, ha nyilvánosság elé kerül, de a magány ürességében összeomolva lehet már maga sem tudja, létezik-e a bájos kislány, aki volt. Zavarba kerül saját magával és az elvárások magasak.
Idegen történet? Ugye nem. Sajnos nem. Mennyien játszunk szerepet sokszor, hogy céljainkat elérjük. Mennyiszer kell szerepet játszanunk, mert azt gondoljuk, a száraz tények, a valóság a másik oldalt nem érdeklik. És milyen régóta kergetik az emberek magukat ebbe az ördögi körbe. Mert én azt hiszem, hogy ő azért, mert amannak megfelelve, ezzel azt...
A kérdés már nem az, hogy ez elfogadható vagy sem, hanem az, hogy tudjuk-e hol a határ?
"Lost in an image, in a dream"
Mert az egész rákfenéje itt veszett el. A meghasonulás, amikor a sorozatszereplő olyannyira szerepe hatása alá kerül, hogy a való életben is azt játssza. Eleinte csak hangok, mozdulatok, aztán jellem, végül a gondolkodás, mely már a lejtőn gyorsulva ez nemsokára a cselekvésbe vezet. Márpedig egy színész nem feltétlenül pénzügyi szakember, de nem is bérgyilkos, nem feltétlenül főbérlő, ahogyan az autószerelő sem pilóta, a raktáros nem csapos, a pénzügyes nem feltétlenül kereskedő.
Jó, nem mindenki olyan tökéletes, hogy sose vesszen el, ne legyen, amikor kissé megzavarodik, hova is tart.
"But there's no one there to wake her up"
A baj akkor kezdődik, ha a külvilággal elveszik a kapcsolat és csak a maszk marad. Előbb utóbb elfogynak, akik megrázni akarnak és egyedül kimászni a gödörből csak egyre nehezebb. ahogy fárad az ember.
Marad a szerep, marad valaki más - talán nem is létezik - élete és gondolkodása és marad a tripla erőfeszítés, hogy ennek a képnek megfelelni kell mindenáron.
Nincs visszaút, tiszta maffia. A korábbi életedből mindenki elfogyott, az újban levő ismerősöket meg nem érdekli a régi, nekik így kellesz. Patthelyzet.
"If there's nothing missing in her life
Why do tears come at night? "
És a kívülállók talán joggal teszik fel a kérdést: Hisz nem hiányzik semmi, akkor mit nyavalyogsz. És ez a színjáték hátulütője. Aki moziba megy, nem várható el, hogy azon gondolkodjon a vászon előtt, hogy mi nyomhatja a színész lelkét. Nem érdekli, akkor neki épp ő Romeo vagy Rambo vagy Elektra vagy valamilyen kék fura figura és csak az érdekli, hogy a kockákon pergő alak mit gondol. Mást nem is lehet elvárni tőle.
Az élet nem habostorta, ahogy Pelikán elvtárs oly bölcsen megmondta. Tudjuk, hol a határ, meddig adjuk fel magunkat és mikor kell visszavenni, leállni! Másik oldalon pedig gondolkodjunk el, ha mi nem vagyunk kíváncsiak a valóság egyetlen apró részletére, akkor 1. miért kapnánk belőle egy morzsát is, 2. milyen alapon várjuk a mi valóságunk elfogadását, 3. miért is változna meg az ördögi kör.
2011. szeptember 6., kedd
Comming soon! Műelemzés: Britney Spears - Lucky
Tettem egy könnyelmű, ígéretet, amit komolyan gondoltam betartani. Tényleg tartom, hogy bármi is legyen a teremtő szándéka, de ez a szám többet tud, mint egy kellemes karácsonyi szezonsláger vagy többet is bele lehet magyarázni
Most még aktualitása is van, hisz 30-án itt lesz Budapesten, a szám idén 10 éve jelent meg az idén 30 éves énekestől!
Feladat: Fontosabb fordulatok és a dallam ismerete, fejben dúdolása zene nélkül is.
Határidő: 2011. szeptember 7. Szerda 9:00
Felkészülésül:
http://britneyspears.fan-site.hu/dalszoveg-175-lucky
Ui.: Aki tud igazán nevetni annak van esélye a boldogság megtalálására...
Bokaalbum - erős idegzetűeknek
Ha már az elmúlt 1 hónap elszámolásánál tartok, akkor az elmúlt hónap boka témájú fotóit is megosztom.
A kezdetektől tegnapig:
A kezdetektől tegnapig:
 |
| Esemény után fél órával |
 |
| Műtét után: kétoldali bokatörés |
 |
| Műhely - ÁEK Honvéd Kórház Budapest |
   |
| Csőkiszedés - bel- és külboka |
  |
| Csőkiszedés előtt és után |
 |
| Szigorú az 1200 kalóriás étrend |
 |
| Szolgálati jármű |
 |
| Körkörös gipsz majd 2 hét után (varratoktól mentesen) |
   |
| Majd 4 hét fekvőgipsz után |
 |
| Új csizma TB szponzorációtól mentesen |
2011. szeptember 4., vasárnap
Óvatosan! Nézz a lábad elé!
Hányszor hallottam ezt, hányszor nem értettem, miért is hangzik, mikor mosolyogva, pár helyen esetleg kicsit sajogva folytattam.
Apaként hányszor mondtam már el ezt a mondatot aggódva, igyekezve megelőzni egy balesetet. És hányszor kaptam vissza a választ, mit én is számtalanszor adtam: "Jól van, én is tudom!"
Igazából hebrencs, önbizalommal teli életem komolyabb sérülés nélkül éltem. Persze hegek vannak rajtam sokhelyütt, na és? Karcolás!
Most látok kicsit abból, hogy van az önbizalomnak is hátulütője. Ominózus bokatörésem folytatásos teleregénnyé nem változott, nem történik igazán semmi.
Visszamentem 1,5 hét után kontrollra és szóba sem jöhetett a járógipsz, újabb 2 hétre kaptam fekvőt, körköröset. Holnap jön el az ideje, hogy ismét az orvos mindenhatósága színe elé járuljak. Ha minden jól megy, meg is kapom a helyváltoztatás lehetőségének örömét.
Majd 1 hónapja eltörtem a bokám, azóta fekvésre, heverésre ítéltettem. Oké, ha már csinálok valamit, akkor azt rendesen. Most is kitettem magamért.
1 nagyon hosszú hónap, amin lassan túl vagyok. Az idő olykor alig telik, aztán a következő pillanatban, mintha rakétából lőtték volna ki.
Vannak órák, melyeken eltűnődöm, talán örökre itt maradnak velem. Velem, hogy mindig időt adjanak egy kicsit számot vetni.
Máskor egy éppilyen óra, mintha semmire sem lenne elég, mikor vacsora után, pancsi előtt Szonjával lovacskázunk, beszélgetünk. 3,5 éves, már 2 napja nagy óvodás és igen, beszélgetünk sokat. A világ fontos dolgairól, a mindennapokról, ki mit hogyan és miért. Hogyan volt és miképpen volna helyes. Az óvodában ki mit hogyan és hova tett, mi a helyzet a barátaival és olykor visszaemlékezve ábrándozunk vajon hogy vannak a bölcsödében maradtak.
Közben előkerül a számtalan baba és egy pár ló is. Igen pár, mert mindenkinek kell, hogy legyen párja, kell, hogy legyen barátja, különben szomorú.
Milyen kicsi és milyen nagy, az élet talán egyik legfontosabb képletét már magától felismeri.
Ó, ugyan, ezt mindenki tudja, legyintünk. És tényleg? Tudjuk vagy csak vágyjuk, megéljük vagy csak álmodunk róla? Vajon mi az alapértelmezett fontosságú? Hogy bankárként tudjuk óráról órára a svájci frank árfolyamát és szóról szóra ismerjük politikai nagyjaink kiről-miről kinek mikor mit mondanak. Vagy a sorrendben inkább annak kéne előrébb lennie, hogy az ismerőseinkről, barátainkról tudunk részletesebben? Fontosabb, hogy a híradóra hazaérjünk, amiből van 15 egy nap ingyenesen plussz a rádoó és az internet, vagy inkább a 1 plussz óra játék, tanulás, beszélgetés gyerekkel, baráttal, a szerelmeddel, egy séta a csillagok alatt a csendben?
Nem összehasonlítható? Talán. Természetes, hogy nem fekete/fehér döntés. Nem nézek szinte tv-t. Nem jut rá időm, inkább a barátaimat, a családomat választom. Sokkal szórakoztatóbb.
Mostanában sok jutott azokból az illanni nem akaró órákból. Persze jó droidként, azért a betegállomány békés magányát is jól kitöltöm munkával, azért marad idő elmélkedni.
Mert meg kell tudni néha állni, körülnézni, kiszállni a zakatoló vonatból, kívülről nézni a világot, amiben élni és ránézni arra, melyben nem, de körülvesz. Mégha oly kényszerű is ez most, ha úgy adatott, hogy az augusztusi kánikulában hadakozva a gipszbe lassan s kéjesen csorgó izzadtságcseppekkel kell ezt az utat bejárni.
Érdekes kívülről nézni a dolgokat legyen az munkahely, ismerősök, nagyvilág, el is gondolkodtam pár dolgon, amit nyilván nem fogok most leírni. Mindenki meg van vadulva. Az emberek a hírek szerelmesei, nem figyelnek egymásra, csak száguldanak. A világból fogy az érzelem, illetve annak vérbő megnyilvánulása. Gépek leszünk, ha így megy tovább.
Érzelmileg vegyes időszaka volt ez életemnek. Volt lehetőségem sok időt tölteni a családommal meg nem is. Jó volt, ha együtt voltunk és be tudtam kapcsolódni a játékba, történésbe, beszélgetésbe. De ugyanakkor fájt, mikor az én saját hibámból nem tudtam velük tartani vagy egyszerűen odamenni, odavinni, adni, megannyi elszalasztott lehetőség, együtt tölthető idő.
Mindez miért, mert rosszul léptem,óvatlan voltam, Nem néztem a lábam elé!
Apaként hányszor mondtam már el ezt a mondatot aggódva, igyekezve megelőzni egy balesetet. És hányszor kaptam vissza a választ, mit én is számtalanszor adtam: "Jól van, én is tudom!"
Igazából hebrencs, önbizalommal teli életem komolyabb sérülés nélkül éltem. Persze hegek vannak rajtam sokhelyütt, na és? Karcolás!
Most látok kicsit abból, hogy van az önbizalomnak is hátulütője. Ominózus bokatörésem folytatásos teleregénnyé nem változott, nem történik igazán semmi.
Visszamentem 1,5 hét után kontrollra és szóba sem jöhetett a járógipsz, újabb 2 hétre kaptam fekvőt, körköröset. Holnap jön el az ideje, hogy ismét az orvos mindenhatósága színe elé járuljak. Ha minden jól megy, meg is kapom a helyváltoztatás lehetőségének örömét.
Majd 1 hónapja eltörtem a bokám, azóta fekvésre, heverésre ítéltettem. Oké, ha már csinálok valamit, akkor azt rendesen. Most is kitettem magamért.
1 nagyon hosszú hónap, amin lassan túl vagyok. Az idő olykor alig telik, aztán a következő pillanatban, mintha rakétából lőtték volna ki.
Vannak órák, melyeken eltűnődöm, talán örökre itt maradnak velem. Velem, hogy mindig időt adjanak egy kicsit számot vetni.
Máskor egy éppilyen óra, mintha semmire sem lenne elég, mikor vacsora után, pancsi előtt Szonjával lovacskázunk, beszélgetünk. 3,5 éves, már 2 napja nagy óvodás és igen, beszélgetünk sokat. A világ fontos dolgairól, a mindennapokról, ki mit hogyan és miért. Hogyan volt és miképpen volna helyes. Az óvodában ki mit hogyan és hova tett, mi a helyzet a barátaival és olykor visszaemlékezve ábrándozunk vajon hogy vannak a bölcsödében maradtak.
Közben előkerül a számtalan baba és egy pár ló is. Igen pár, mert mindenkinek kell, hogy legyen párja, kell, hogy legyen barátja, különben szomorú.
Milyen kicsi és milyen nagy, az élet talán egyik legfontosabb képletét már magától felismeri.
Ó, ugyan, ezt mindenki tudja, legyintünk. És tényleg? Tudjuk vagy csak vágyjuk, megéljük vagy csak álmodunk róla? Vajon mi az alapértelmezett fontosságú? Hogy bankárként tudjuk óráról órára a svájci frank árfolyamát és szóról szóra ismerjük politikai nagyjaink kiről-miről kinek mikor mit mondanak. Vagy a sorrendben inkább annak kéne előrébb lennie, hogy az ismerőseinkről, barátainkról tudunk részletesebben? Fontosabb, hogy a híradóra hazaérjünk, amiből van 15 egy nap ingyenesen plussz a rádoó és az internet, vagy inkább a 1 plussz óra játék, tanulás, beszélgetés gyerekkel, baráttal, a szerelmeddel, egy séta a csillagok alatt a csendben?
Nem összehasonlítható? Talán. Természetes, hogy nem fekete/fehér döntés. Nem nézek szinte tv-t. Nem jut rá időm, inkább a barátaimat, a családomat választom. Sokkal szórakoztatóbb.
Mostanában sok jutott azokból az illanni nem akaró órákból. Persze jó droidként, azért a betegállomány békés magányát is jól kitöltöm munkával, azért marad idő elmélkedni.
Mert meg kell tudni néha állni, körülnézni, kiszállni a zakatoló vonatból, kívülről nézni a világot, amiben élni és ránézni arra, melyben nem, de körülvesz. Mégha oly kényszerű is ez most, ha úgy adatott, hogy az augusztusi kánikulában hadakozva a gipszbe lassan s kéjesen csorgó izzadtságcseppekkel kell ezt az utat bejárni.
Érdekes kívülről nézni a dolgokat legyen az munkahely, ismerősök, nagyvilág, el is gondolkodtam pár dolgon, amit nyilván nem fogok most leírni. Mindenki meg van vadulva. Az emberek a hírek szerelmesei, nem figyelnek egymásra, csak száguldanak. A világból fogy az érzelem, illetve annak vérbő megnyilvánulása. Gépek leszünk, ha így megy tovább.
Érzelmileg vegyes időszaka volt ez életemnek. Volt lehetőségem sok időt tölteni a családommal meg nem is. Jó volt, ha együtt voltunk és be tudtam kapcsolódni a játékba, történésbe, beszélgetésbe. De ugyanakkor fájt, mikor az én saját hibámból nem tudtam velük tartani vagy egyszerűen odamenni, odavinni, adni, megannyi elszalasztott lehetőség, együtt tölthető idő.
Mindez miért, mert rosszul léptem,óvatlan voltam, Nem néztem a lábam elé!
2011. augusztus 15., hétfő
Lehet ezt a blogot át kéne nevezni baleseti naplónak vagy kórházi vizitnek. Tényleg nem vagyok nagy író, ezért csak ilyenkor jutok ide. Ez most odáig fajult, hogy most jöttem haza, így erről a témáról is csak visszaemlékezést fogok írni. És most is megígérem, hogy most aztán majd hűde bepótolok mindent és most remélem meg is teszem.
Nos ez egy levél a kollégáimnak hazaérkezésem után, melynek eredője egy a főnököm gépéről idegenkezűleg megírt és elküldött viccnek szánt kis levél (hát ilyenek vagyunk mi): Folyton betegszabin vagy. Ki vagy rúgva! Üdv, Laci
Szerencsére úgy tudom, a fenti tényleg csak vicc. :-)
Üdv Mindenkinek!
Az elejétől kezdve igyekszem tisztázni az eseményeket. Amolyan igazmondó vallomás lesz ez. Semmi trükk, csalás, csak a szomorú valóság.
Tudom, talán kevés bizonyítékkal szolgáltam a bokatörésem időpontját követő 1-1,5 órában, hogy még véletlenül se higgye senki kacsának. Sajnos volt, akinek még pénteken sem volt elég a fotó, az sms, a néhány elég egyértelmű FB bejegyzés, fotó, helymeghatározás. Tényleg pénteken is kaptam még kételkedő üzenetet, hívást.
Sajnos ez már biztosan valóság, még hivatalos zárójelentésem, csavarokm lemez, kívül-belül 10-15 cm-es varrás a bokámban, stb., amivel igazolni tudom az eseményeket.
Események itthontól itthonig.
Egy szép nyári szerdai délben hazatérve az állatkertből volt annyi szél, hogy ebéd előtt kipróbáljuk a nemrég vett sárkányt vagy bebizonyosodjon a kertünk ehhez a mókához kicsi. Sajnos a próba az utóbbit bizonyította. Hátrafeléfutás közben nem figyeltem, a kert véget ért, jött a sziklákból kirakott ágyásszél. Sziklára rá, bokám alámtekeredve hagyott fel a megtámasztás minden kisérletével, rábízva esésem megállítását egy rózsabokorra. A lábamat elővakartam magam alól, a bokám a normálishoz képest kb 60 fokkal kifordulva és teljesen erőtlenül feküdt előttem. Mozgatni nem tudtam, így megfogtam csálé lábfejemet és kis ropogás mellett a helyére igazítottam. Ezt követően jegeltem, de sem terhelni, sem mozgatni nem tudtam, nem is nagyon éreztem. Tudtam, a baj nagy. Azonnal SZTK, ahonnan azonnal továbbirányítottak, kórház és azonnali műtét, a rendelőben semmit nem tudnak segíteni. Egy nagyon kedves ismerősöm, barátom segítségével az ügyeletes halálház helyett a Honvéd Kórházba mehettem.
Este 8-kor kezdődött a műtét, 2,5 órát vett igénybe lábam helyreigazítása. Kétoldali bokatörtés, melyből a külső a kisebb csonton (rtg felv. FB) történt haránt irányú, spirális, 3 mm elmozdulású törtés, illetve a belbokán egy lemezszerű csontszelvény leválását jelenti. Este 11-kor csizmában feküdtem a számomra kijelölt ágyban, melyben lényegében szerda éjszakától ma 10 óráig töltöttem az időt.
Nem kezdek bele a kórház értékelésébe, egyetlen negatívumot nem tudok mondani. Tán egy példa: itt reggel (fél 6 - 6) kinyílik az ajtó csendben (nem basszák semmihez) és normál hangon szól a "Jó reggelt Uraim!", a lámpa csak akkor kapcsolódott fel, amikor mindketten megmozdultunk. Annyira jó az élmény, annyira nyugodt volt minden, hogy szinte nincs sztorim. (azért majd csak lesz... a szerk.)
Szóval újra itthon.
És hogyan tovább?
Jövő hétfőn varratszedés, aztán kiderül. Tényleg ez a legpontosabb infó. Van orvos, aki akkorra járógipszet jósol, a műtőorvosom, legalább 3,5 hét fekvőt javasol. Az egyik vélemény szerint a fekvő után 4 hét járó, aztán legalább ennyit gyógytorna, a másik szerint 7 hét rögzítés (tehát kb. 3,5 járó), aztán gyórgytorna. A műtőrvosom ma ezt mondta, idézem: "Az a boka nagyon szanaszét van, meglátjuk" Az biztos, hogy 30 napra elegendő a véralvadásgátlóm. Próbálunk belső infókat szerezni, hátha lehet látni előre valamit.
Arra fel tudtam készülni, most nyaralni készültem. Most (a nyár talán legtökéletesebb hétvégéjét követően a levelem írásakor) a családommal, barátaimmal kb. rá kéne kanyarodnom az M7-es fel vezető 76-os főútra hazafelé és fejben már belegondolni, hogy holnap dolgozni megyek. Se nyaralás (a többieknek se), se munkába menés, se foci, se kert, se sárkány, semmi.
Anno rákészültem, már éreztem magamon, kellett, hogy valami változzon, történjen. Elsokalltam magam, kezdtem bajban lenni, igen egyre sötétebb volt, egyre kisebb a fény a folyton körbeérő alagút végén. Akkor jókor jött a baj. Most száguldani akartam, akarok, legkevésbé feküdni tehetetlenül, tenni akarás töltötte ki napjaimat, erőt és lendületet éreztem, több hétre/hónapra felépített szabadság és időterv duruzsolt az agyamban, nem a gondolat a szikla szélén az ugrásról. Szar ez így. Lassulásra kényszerítve, leszadálva, sérülten, partra vetetten.
Határozottan kijelentem, hogy, a térdem óta sose viccelnék azzal, hogy lesérülök, mert még bekövetkezik, ha emlegetem. Így is ez van, ez cefet dolog.
Tudom, másnak is tört már el valamilye, nekem ez meg csak az első, úgyhogy ne nyavalyogjak. Igaza is van. Nagyon is.
Hogy mégis van fény?
Egy szerető család vár itthon.
Pár hetet kell kibírni csak, hogy újra talpon legyek, hogy fussak. A tavaszi szezonban újra pályán leszek, focizni, futni fogok
Ilyenkor az ember apró dolgokat is elkezd nagyon értékelni. Példa: Flex&Balance. Mennyit viccelődünk rajta ugye. Hát ennek eredménye, hogy most levelet írhatok itthonról, sőt, hogy a munkám jelentős részét el fogom tudni látni itthonról is, mintha ott lennék veletek.
Sajnos egyelőre nem tudok részt venni a Bowl-on, az NSM-en, pedig láttam valami FAL pozíciót, amit szívesen elvállaltam volna. Ha hétfőn mégis úgy alakul, akkor lesz még egy hangos szurkolótok.
Majd eljön az idő, mikor be is tudok majd menni, de ez odébb van, azért hiányozni fogtok.
Na ennyit a vallomásból, még a végén tényleg repülök. Visszanézve úgy tetszik, hogy publikálni fogom valami blogon. Ott még a terjedelem is elmegy. :-)
Vigyázzatok magatokra, kérlek! Palesz, Téged különösen kérlek, ne legyünk sorminta. Rémálom.
Üdv,
H2T
Nos ez egy levél a kollégáimnak hazaérkezésem után, melynek eredője egy a főnököm gépéről idegenkezűleg megírt és elküldött viccnek szánt kis levél (hát ilyenek vagyunk mi): Folyton betegszabin vagy. Ki vagy rúgva! Üdv, Laci
Szerencsére úgy tudom, a fenti tényleg csak vicc. :-)
Üdv Mindenkinek!
Először is gratulálok Palesznek (bocsi, de úgy emlékszem csak Te láthatod Laci gépét) leginkább a gyorsaságért és a rendkívüli aktuálisságért. Igazából köszönöm ezt a levelet, mert gondolkodtam, mivel is kezdhetnék egy fájó levelet, mely ismét ideiglenes fájó távolmaradásról szól. Hosszú lesz, több napnyi íráshiány eredménye.
Igen, immáron itthonról próbálom átvenni újra a világ feletti uralmat, újra egy már feledésbe merült ágynak feszített háttal, ezúttal is polcolt lábbal. Az elejétől kezdve igyekszem tisztázni az eseményeket. Amolyan igazmondó vallomás lesz ez. Semmi trükk, csalás, csak a szomorú valóság.
Tudom, talán kevés bizonyítékkal szolgáltam a bokatörésem időpontját követő 1-1,5 órában, hogy még véletlenül se higgye senki kacsának. Sajnos volt, akinek még pénteken sem volt elég a fotó, az sms, a néhány elég egyértelmű FB bejegyzés, fotó, helymeghatározás. Tényleg pénteken is kaptam még kételkedő üzenetet, hívást.
Sajnos ez már biztosan valóság, még hivatalos zárójelentésem, csavarokm lemez, kívül-belül 10-15 cm-es varrás a bokámban, stb., amivel igazolni tudom az eseményeket.
Események itthontól itthonig.
Egy szép nyári szerdai délben hazatérve az állatkertből volt annyi szél, hogy ebéd előtt kipróbáljuk a nemrég vett sárkányt vagy bebizonyosodjon a kertünk ehhez a mókához kicsi. Sajnos a próba az utóbbit bizonyította. Hátrafeléfutás közben nem figyeltem, a kert véget ért, jött a sziklákból kirakott ágyásszél. Sziklára rá, bokám alámtekeredve hagyott fel a megtámasztás minden kisérletével, rábízva esésem megállítását egy rózsabokorra. A lábamat elővakartam magam alól, a bokám a normálishoz képest kb 60 fokkal kifordulva és teljesen erőtlenül feküdt előttem. Mozgatni nem tudtam, így megfogtam csálé lábfejemet és kis ropogás mellett a helyére igazítottam. Ezt követően jegeltem, de sem terhelni, sem mozgatni nem tudtam, nem is nagyon éreztem. Tudtam, a baj nagy. Azonnal SZTK, ahonnan azonnal továbbirányítottak, kórház és azonnali műtét, a rendelőben semmit nem tudnak segíteni. Egy nagyon kedves ismerősöm, barátom segítségével az ügyeletes halálház helyett a Honvéd Kórházba mehettem.
Este 8-kor kezdődött a műtét, 2,5 órát vett igénybe lábam helyreigazítása. Kétoldali bokatörtés, melyből a külső a kisebb csonton (rtg felv. FB) történt haránt irányú, spirális, 3 mm elmozdulású törtés, illetve a belbokán egy lemezszerű csontszelvény leválását jelenti. Este 11-kor csizmában feküdtem a számomra kijelölt ágyban, melyben lényegében szerda éjszakától ma 10 óráig töltöttem az időt.
Nem kezdek bele a kórház értékelésébe, egyetlen negatívumot nem tudok mondani. Tán egy példa: itt reggel (fél 6 - 6) kinyílik az ajtó csendben (nem basszák semmihez) és normál hangon szól a "Jó reggelt Uraim!", a lámpa csak akkor kapcsolódott fel, amikor mindketten megmozdultunk. Annyira jó az élmény, annyira nyugodt volt minden, hogy szinte nincs sztorim. (azért majd csak lesz... a szerk.)
Szóval újra itthon.
És hogyan tovább?
Jövő hétfőn varratszedés, aztán kiderül. Tényleg ez a legpontosabb infó. Van orvos, aki akkorra járógipszet jósol, a műtőorvosom, legalább 3,5 hét fekvőt javasol. Az egyik vélemény szerint a fekvő után 4 hét járó, aztán legalább ennyit gyógytorna, a másik szerint 7 hét rögzítés (tehát kb. 3,5 járó), aztán gyórgytorna. A műtőrvosom ma ezt mondta, idézem: "Az a boka nagyon szanaszét van, meglátjuk" Az biztos, hogy 30 napra elegendő a véralvadásgátlóm. Próbálunk belső infókat szerezni, hátha lehet látni előre valamit.
Háttér, egyebek.
Ez sokkal szarabb, mint az előző volt. Most 2-szer annyit voltam kórházban. Jobban fáj. Kb 3-5 perc elég a lógatásból, hogy feszesre töltsem a gipszemet, ami kegyetlenül fáj. Nem volt időm elfelejteni a mankó használatát, de ekkora kínszenvedést az első napon sem okozott, mint most bármelyiken (Hja, ekkor is lóg a lábam). Akkor volt cél, volt torna, amit csinálni kell, most nincs (pihenés, polcolás, fekvés, pihenés), ja de, mozgassam a lábujjaim. Most fáj kimenni az ajtóig is (kb. 8 méter), tulajdonképpen nincs bal lábam, de van nagy tehetetlen súly a helyén.Arra fel tudtam készülni, most nyaralni készültem. Most (a nyár talán legtökéletesebb hétvégéjét követően a levelem írásakor) a családommal, barátaimmal kb. rá kéne kanyarodnom az M7-es fel vezető 76-os főútra hazafelé és fejben már belegondolni, hogy holnap dolgozni megyek. Se nyaralás (a többieknek se), se munkába menés, se foci, se kert, se sárkány, semmi.
Anno rákészültem, már éreztem magamon, kellett, hogy valami változzon, történjen. Elsokalltam magam, kezdtem bajban lenni, igen egyre sötétebb volt, egyre kisebb a fény a folyton körbeérő alagút végén. Akkor jókor jött a baj. Most száguldani akartam, akarok, legkevésbé feküdni tehetetlenül, tenni akarás töltötte ki napjaimat, erőt és lendületet éreztem, több hétre/hónapra felépített szabadság és időterv duruzsolt az agyamban, nem a gondolat a szikla szélén az ugrásról. Szar ez így. Lassulásra kényszerítve, leszadálva, sérülten, partra vetetten.
Határozottan kijelentem, hogy, a térdem óta sose viccelnék azzal, hogy lesérülök, mert még bekövetkezik, ha emlegetem. Így is ez van, ez cefet dolog.
Tudom, másnak is tört már el valamilye, nekem ez meg csak az első, úgyhogy ne nyavalyogjak. Igaza is van. Nagyon is.
Hogy mégis van fény?
Egy szerető család vár itthon.
Pár hetet kell kibírni csak, hogy újra talpon legyek, hogy fussak. A tavaszi szezonban újra pályán leszek, focizni, futni fogok
Ilyenkor az ember apró dolgokat is elkezd nagyon értékelni. Példa: Flex&Balance. Mennyit viccelődünk rajta ugye. Hát ennek eredménye, hogy most levelet írhatok itthonról, sőt, hogy a munkám jelentős részét el fogom tudni látni itthonról is, mintha ott lennék veletek.
Sajnos egyelőre nem tudok részt venni a Bowl-on, az NSM-en, pedig láttam valami FAL pozíciót, amit szívesen elvállaltam volna. Ha hétfőn mégis úgy alakul, akkor lesz még egy hangos szurkolótok.
Majd eljön az idő, mikor be is tudok majd menni, de ez odébb van, azért hiányozni fogtok.
Na ennyit a vallomásból, még a végén tényleg repülök. Visszanézve úgy tetszik, hogy publikálni fogom valami blogon. Ott még a terjedelem is elmegy. :-)
Vigyázzatok magatokra, kérlek! Palesz, Téged különösen kérlek, ne legyünk sorminta. Rémálom.
Üdv,
H2T
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)