Élmények és események - 2,5 nap kórházban szemelvények

Nos sorban, lesz, ami már volt korábban:

Aláírás hegyek, adminisztráció: Bejelentkezéskor kb. 12 aláírással igazoltam, hogy mindenfélével tisztában vagyok és vannak jogaim, hogy magamtól nyilatkozok, hogy egyezek a DNS-emmel, átvettem a nővérhívót. Szerintem még a belémimplantált infúziós ki kanöl is átvetették, nehogy lenyúljam. Volt egy felesleges erdő megint a világban, éljen az adminisztráció

Epidurális érzéstelenítés: Ekkor már megkaptam az osztályon a kék és piros tablettát. Mintha meg akarnám tudni, hogy a Mátrixon kívül is van élet és csak le kell tölteni a nyaki csatimba az új szalagot, térdem, de a másik segít elfelejteni és boldogan élek tudatlanul tovább. Nos nem tudtam meg, hogy a Mátrix valós-e. Vagy csak a másik tabletta hatása alatt állok. Mindegy is. A gerinctáji érzéstelenítés élménye felér egy marék tetanusz és egy másik marék influenza oltással. Igazság szerint az egyetlen maradandóan kellemetlen élmény a kórházban.
Aneszt: Milyen magas?
Én: Kb. 190 centi.
Anesztes: Nem is látszik annyinak.
Én: Biztos mert fekszem. :-)
Anesztes: Azt én is látom. Mekkora a súlya?
Én (kicsit megszeppenve): Kb. 110 kiló.
Aneszt assziszt: Akkor 2 ampulla ...-ból
Itt éreztem, hogy nem a fogorvos a legnagyobb ellenség, de bizalmam alig csökkent, hisz ilyet még nem éltem át, sokan meg azóta is élnek, görcsölt már az epém, vesém, ezt is kibírom.
Elkezdődik, masszírozás a csigolyák között, majd beszúrás mellé. Kultúrált gyerek vagyok, de hosszú tőmondatokban tudtam volna annak az édesanyját illetni, aki ezt kitalálta. Majd humoros párbeszédek a rám fröcskölt hideg fertőtlenítővel, hogy érzem-e. Éreztem. A lábamat is. Ekkor kezdtem félni, mert egyszer gyerekként elkezdték varrni a kezemet érzéstelenítés nélkül és a doki nagyon leszúrt, hogy milyen férfi vagyok. Hát érző. A lényeg, nem sikerült. Gyorsan megbeszélik, hogy újra, de most 3 adag. Ekkor már tudtam, sose épülök fel, ennyitől már egy elefánt is letérdel. Megint masszír, majd fura utasítás, lazítsam el a csigolyáimat. DE HOGYAN? Meg sem kérdeztem, laza voltam, beszúrás, de miért kell a tű hegyével betunkolni azt a nyomorult lötyit, mind a 3 adagot, bele az idegbe s izomba, mindenbe.
Esti beszélgetésben már a kórteremben kiderül, hogy a bajok itt csak kezdődtek. Az esti műtöttnek egy másik orvos csak ennyit mond: Sajnos nem merem biztatni, ma egy epidurál sem ment elsőre. Jelzem, füstöltek a műtők.

Műtét - általában: Vicces, ahogy érzéstelenül egyszercsak látok egy lábat, de hisz az enyém, de sárga lett. Aztán felkapcsolódik egy monitor, áh még csak készülődnek, de az ott nem egy csont, mekkora fémcucc, de hát ez az én térdem belül, akkor már darabokban vagyok, nincs visszaút, nem tévedtek. Jókedélyű beszélgetés a garázsajtókról, közben alszom, néha felkelek, éppen fúrnak, meg kaparásznak, majd az a fura kalapálás, tiszta építőipar.

Műtét - Anesztes visszatér: A műtéthez felkötöttek egy gépre, ami néha megméri a vérnyomásom. Ez oké, egyszer felkelek, épp fúrnak, felnézek, jó, még mindig 121/8x, ébren vagyok, nézelődök, a következő érték 142/8y, majd 165/9z, majd 185..., ekkor már kicsit idegesebben néztem körül, hogy csak vizionálok, vagy álmodom és nincs is baj, esetleg már vége is a műtétnek vagy normál, ha fúrják a térdem tudat alatt tiszta ideg leszek és szétrobbannak az ereim... Anesztes kollegina doktornő odajön s közli, hogy néha beakad a cső, megigazítja és a következő érték már megint 126... Hát azt hittem a TV-ből, hogy ilyenre azért valaki legalább elkapkodja magát, de bizalomgerjesztő nyugodtságot ad, hogy ugyan tudja, ha ott vezeti el azt a rohadt csövet, akkor beakadhat, dehát majd átvezeti, ha be is akadt. Jó magyarosan.

Már az osztályon: 30 óra folyamatos fekvés a szétszúrt derekat kikezdi, nem is aludtam semmit. Valszeg ügyeletes volt a kórház, így a pörgés óriási volt, 6-an a 4 ágyasban, azért ez akárhogy nézzük persze jó hír, hogy jó helyen vagyok, ha ilyen népszerű, de elgondolkodtató volt, hogy jutok majd ki mankóval? Egész nap, egész este, nyüzsgés, rohanás. Beteg be, ki, fel le. Nem is kezdek bele újra.

Kacsa: A kacsa pedig kicsi. Kb. 5-ször használtam. Hanyatt fekve kell egy szolidan hűvös műanyag ibrikbe belepisálni. Egyszer sem vettem magam rá könnyen. Úgy duzzadt a hólyagom, ami ugya ebben a formában csak akkor ereszt, ha túltöltöm. Megtörtént, csurog, hurrá, nem robban belém. De hát ez még jön, még mindig. Stop, mekkora az edényzet? Elég lesz ez? Megnézem, háááát. Má sok nem lehet, óvatosan vissza. Nem merem tovább, de még kell, mi legyen? Háhá, átvettem az eszközt, nővérvarázsló. Csöngetés, kisvártatva jön, meg is kapom, ezért ne csöngessek, nem lehet 2-t adni minden ágyhoz, örül, ha jut mindenhova egy, úgyse kell annyi. Meglátja, kikerekedik a szeme, szolidan megjegyzem, "ha egyszer elkezdődik... és folytatnám, ha kapok üreset..." Csendben üríti, majd visszaadja. Minden alkalommal benntartottam a végét, mert kicsi, mert nagy fehér ember sokat iszik és ki is locsolja.

Nővérek: Mennyien jöttek rögtön, hogy milyenek, mintha az számítana, amikor a derekam megmozdítása is erekció közeli állapotot ad. Aranyosak, kedvesek, mindenkor normálisak és a betegekkel sosincs balhé. Azt hiszem érthető, ha az egymagában dolgozó éjszakás nővér kicsit pipa, mert annyi a beteg, lassan a folyosó is kórteremmé változik. Más kórházhoz képest, határozottan pozitív csalódás. Kedves szavak, őszinte jó étvágyat kívánás minden étkezésnél. Tényleg lájkolom az Uzsoki ortopéd nővéreket! Innen is - úccse olvasák - köszi mindent

Doki: Uzsoki Kórház - Ortopédia - dr. Kárpáti Zoltán főorvosNem részletezem. KÍváló orvosom volt, aki emberként kezelt és nem akart agyonsajnálni és túllihegni a dolgot, nem akart a barátom lenni, hisz ő az orvos, én a beteg. Egy közös projekten dolgoztunk, amiben én vittem az élőszövetet, ő meg térdet csinált belőle. Most itthon vagyok, ha megtornáztatom, fáj, amúgy jól megvagyok, nincs baj. Őt is lájkolom

Műtőssegéd: ha már mindekit megemlítek, ez egy vicces fazon. Tényleg. Itt-ott fuksz, kb. 3 mobiltelefon (mint a régi taxis vodás reklám), kb. 50 éves, lendület keményen, folyamatos cukkolás és vidámság. Feldobja a ágyonfekvőt. Feldobot engem is. Csak egy pillanat, milyenek is az emberek. Műtét után a röntgenből tol ki, keresztben előttünk műtét utáni néni a rtg-re vár, odamegy odébblökni az ágyat, ránéz és "Nézzék meg, most műtötték és nevet!" Egy rendelésen sorban ülő középkorú nő: "Most műtötték, hogyn nevetne már? Hagyja már!". Válasz: "Nézze meg, tényleg nevet és nézze ő is, de mi megyünk" - ekkor rólam volt szó és tényleg jól szórakoztam. Nem tudom a nevét, de az a pár pillanat is lájk.

Étel: Voltam kórházban, ahol már ránézésre, aztán szagra, aztán állagra és végül ízre sem voltam hajlandó megenni, amit adtak. Olykor még a reggelit sem. Némileg átértékelem. Megettem az ebédet és minden reggelit és vacsorát. Normális ételek, tolerálható ízvilág (kórházban azért nem várható, hogy túlfűszereznek mindent), simán menzai állagok, nekem kórházi fekvő létre elegendő adagok. Nem éheztem, nem volt sok extra kajám (1 zacskó ropi), mégse fogytam sokat csak előnyömre daliásodtam. Nem szoknék rá és továbbra is szenvedélyem a jó kis hazai meg saját főzet. :-)

Szobatársak: Fociszoba lettünk Józsi bácsival. Érdekes, hogy volt, amikor 6-ból 5-en foci közben sérültünk meg. És hát Józsi bácsi, akire - valószínűleg némi vodkával a szervezetben - rácsukódott a rekamié és combnyaktöréssel érkezett. Jó kis csapat volt. Szombaton csak Józsi bácsi maradt ott, ugyan nem olvassa, de mielőbbi jobbulást kívánok! Szívós az öreg, 81 éves, alig bírták kifúrni a csontját. Jó volt. Az időnk nagy részét magunkba, zenébe, bóbiskolásba ölve töltöttük, de a végére, ahogy az energia tért vissza belénk, közeledett a hazamenetel, mindenki feléledt.

Kórház, egészségügy: Szép és új, modern és tényleg nem hiszem, hogy a magyar egészségügy ilyet érdemel. Ugyanakkor jó lenne sok ilyet látni, tudni, hogy van. Érdekes tapasztalás, hogy így is lehet csinálni. Magyar egészségügy pedig hááát, sajnos ide is beférkőzik, csak meg ne fertőzze. Kérek mindenkit, terjessze, vigyázzuk értékeinket, vigyázzunk a kórházra, hogy lehessen még több.

No hirtelen ennyi, madj kiegészítem, ha eszembe jut