Lehet ezt a blogot át kéne nevezni baleseti naplónak vagy kórházi vizitnek. Tényleg nem vagyok nagy író, ezért csak ilyenkor jutok ide. Ez most odáig fajult, hogy most jöttem haza, így erről a témáról is csak visszaemlékezést fogok írni. És most is megígérem, hogy most aztán majd hűde bepótolok mindent és most remélem meg is teszem.

Nos ez egy levél a kollégáimnak hazaérkezésem után, melynek eredője egy a főnököm gépéről idegenkezűleg megírt és elküldött viccnek szánt kis levél (hát ilyenek vagyunk mi): Folyton betegszabin vagy. Ki vagy rúgva! Üdv, Laci
Szerencsére úgy tudom, a fenti tényleg csak vicc. :-)

Üdv Mindenkinek!

 Először is gratulálok Palesznek (bocsi, de úgy emlékszem csak Te láthatod Laci gépét) leginkább a gyorsaságért és a rendkívüli aktuálisságért. Igazából köszönöm ezt a levelet, mert gondolkodtam, mivel is kezdhetnék egy fájó levelet, mely ismét ideiglenes fájó távolmaradásról szól. Hosszú lesz, több napnyi íráshiány eredménye.

 Igen, immáron itthonról próbálom átvenni újra a világ feletti uralmat, újra egy már feledésbe merült ágynak feszített háttal, ezúttal is polcolt lábbal. 

Az elejétől kezdve igyekszem tisztázni az eseményeket. Amolyan igazmondó vallomás lesz ez. Semmi trükk, csalás, csak a szomorú valóság.

Tudom, talán kevés bizonyítékkal szolgáltam a bokatörésem időpontját követő 1-1,5 órában, hogy még véletlenül se higgye senki kacsának. Sajnos volt, akinek még pénteken sem volt elég a fotó, az sms, a néhány elég egyértelmű FB bejegyzés, fotó, helymeghatározás. Tényleg pénteken is kaptam még kételkedő üzenetet, hívást.

Sajnos ez már biztosan valóság, még hivatalos zárójelentésem, csavarokm lemez, kívül-belül 10-15 cm-es varrás a bokámban, stb., amivel igazolni tudom az eseményeket.
 Események itthontól itthonig.
Egy szép nyári szerdai délben hazatérve az állatkertből volt annyi szél, hogy ebéd előtt kipróbáljuk a nemrég vett sárkányt vagy bebizonyosodjon a kertünk ehhez a mókához kicsi. Sajnos a próba az utóbbit bizonyította. Hátrafeléfutás közben nem figyeltem, a kert véget ért, jött a sziklákból kirakott ágyásszél. Sziklára rá, bokám alámtekeredve hagyott fel a megtámasztás minden kisérletével, rábízva esésem megállítását egy rózsabokorra. A lábamat elővakartam magam alól, a bokám a normálishoz képest kb 60 fokkal kifordulva és teljesen erőtlenül feküdt előttem. Mozgatni nem tudtam, így megfogtam csálé lábfejemet és kis ropogás mellett a helyére igazítottam. Ezt követően jegeltem, de sem terhelni, sem mozgatni nem tudtam, nem is nagyon éreztem. Tudtam, a baj nagy. Azonnal SZTK, ahonnan azonnal továbbirányítottak, kórház és azonnali műtét, a rendelőben semmit nem tudnak segíteni. Egy nagyon kedves ismerősöm, barátom segítségével az ügyeletes halálház helyett a Honvéd Kórházba mehettem.
Este 8-kor kezdődött a műtét, 2,5 órát vett igénybe lábam helyreigazítása. Kétoldali bokatörtés, melyből a külső a kisebb csonton (rtg felv. FB) történt haránt irányú, spirális, 3 mm elmozdulású törtés, illetve a belbokán egy lemezszerű csontszelvény leválását jelenti. Este 11-kor csizmában feküdtem a számomra kijelölt ágyban, melyben lényegében szerda éjszakától ma 10 óráig töltöttem az időt.

Nem kezdek bele a kórház értékelésébe, egyetlen negatívumot nem tudok mondani. Tán egy példa: itt reggel (fél 6 - 6) kinyílik az ajtó csendben (nem basszák semmihez) és normál hangon szól a "Jó reggelt Uraim!", a lámpa csak akkor kapcsolódott fel, amikor mindketten megmozdultunk. Annyira jó az élmény, annyira nyugodt volt minden, hogy szinte nincs sztorim. (azért majd csak lesz... a szerk.)

Szóval újra itthon.

És hogyan tovább?
Jövő hétfőn varratszedés, aztán kiderül. Tényleg ez a legpontosabb infó. Van orvos, aki akkorra járógipszet jósol, a műtőorvosom, legalább 3,5 hét fekvőt javasol. Az egyik vélemény szerint a fekvő után 4 hét járó, aztán legalább ennyit gyógytorna, a másik szerint 7 hét rögzítés (tehát kb. 3,5 járó), aztán gyórgytorna. A műtőrvosom ma ezt mondta, idézem: "Az a boka nagyon szanaszét van, meglátjuk" Az biztos, hogy 30 napra elegendő a véralvadásgátlóm. Próbálunk belső infókat szerezni, hátha lehet látni előre valamit.

 Háttér, egyebek.

Ez sokkal szarabb, mint az előző volt. Most 2-szer annyit voltam kórházban. Jobban fáj. Kb 3-5 perc elég a lógatásból, hogy feszesre töltsem a gipszemet, ami kegyetlenül fáj. Nem volt időm elfelejteni a mankó használatát, de ekkora kínszenvedést az első napon sem okozott, mint most bármelyiken (Hja, ekkor is lóg a lábam). Akkor volt cél, volt torna, amit csinálni kell, most nincs (pihenés, polcolás, fekvés, pihenés), ja de, mozgassam a lábujjaim. Most fáj kimenni az ajtóig is (kb. 8 méter), tulajdonképpen nincs bal lábam, de van nagy tehetetlen súly a helyén.

Arra fel tudtam készülni, most nyaralni készültem. Most (a nyár talán legtökéletesebb hétvégéjét követően a levelem írásakor) a családommal, barátaimmal kb. rá kéne kanyarodnom az M7-es fel vezető 76-os főútra hazafelé és fejben már belegondolni, hogy holnap dolgozni megyek. Se nyaralás (a többieknek se), se munkába menés, se foci, se kert, se sárkány, semmi.

Anno rákészültem, már éreztem magamon, kellett, hogy valami változzon, történjen. Elsokalltam magam, kezdtem bajban lenni, igen egyre sötétebb volt, egyre kisebb a fény a folyton körbeérő alagút végén. Akkor jókor jött a baj. Most száguldani akartam, akarok, legkevésbé feküdni tehetetlenül, tenni akarás töltötte ki napjaimat, erőt és lendületet éreztem, több hétre/hónapra felépített szabadság és időterv duruzsolt az agyamban, nem a gondolat a szikla szélén az ugrásról. Szar ez így. Lassulásra kényszerítve, leszadálva, sérülten, partra vetetten.

Határozottan kijelentem, hogy, a térdem óta sose viccelnék azzal, hogy lesérülök, mert még bekövetkezik, ha emlegetem. Így is ez van, ez cefet dolog.

Tudom, másnak is tört már el valamilye, nekem ez meg csak az első, úgyhogy ne nyavalyogjak. Igaza is van. Nagyon is.

Hogy mégis van fény?
    Egy szerető család vár itthon.
    Pár hetet kell kibírni csak, hogy újra talpon legyek, hogy fussak. A tavaszi szezonban újra pályán leszek, focizni, futni fogok
    Ilyenkor az ember apró dolgokat is elkezd nagyon értékelni. Példa: Flex&Balance. Mennyit viccelődünk rajta ugye. Hát ennek eredménye, hogy most levelet írhatok itthonról, sőt, hogy a munkám jelentős részét el fogom tudni látni itthonról is, mintha ott lennék veletek.

Sajnos egyelőre nem tudok részt venni a Bowl-on, az NSM-en, pedig láttam valami FAL pozíciót, amit szívesen elvállaltam volna. Ha hétfőn mégis úgy alakul, akkor lesz még egy hangos szurkolótok.

Majd eljön az idő, mikor be is tudok majd menni, de ez odébb van, azért hiányozni fogtok.
 Na ennyit a vallomásból, még a végén tényleg repülök. Visszanézve úgy tetszik, hogy publikálni fogom valami blogon. Ott még a terjedelem is elmegy. :-)

Vigyázzatok magatokra, kérlek! Palesz, Téged különösen kérlek, ne legyünk sorminta. Rémálom.

Üdv,

H2T