1,5 hónapja, hogy ideírtam utoljára. Nem vagyok nagy blogíró, ez látható. Lehet, így kezdi mindenki, lehet nem csak a regényeket kellene ide szösszenteni, más téma, nem ezért ragadtam klaviatúrát.
Ez elmúlt időszakban sokminden történt, de talán számomra az egyik legfontosabb, hogy 17 év után nem dohányzom. Igen, nem csalás nem ámítás. Megfájdult a torkom, annyia, hogy a füsttől csak jobban fájt... Klasszikus történet, hát kipróbáltam, mi történik, ha nem gyújtok rá. Így maradtam.
Jó dolog ez, mert tényleg nincs rá szükség, felesleges. Egy dolog, amit egyelőre nem bántam meg. Hóbort volt, olyan káros hóbort, amire máig állítom, hogy egy jó dolog. Imádtam cigarettázni. Nem a nikotin kellett, hanem az érzés, a játék, a szokással járó kis procedúra. Előveszem, meggyújtom, "csak szívom és fújom a füstjét" /Tankcsapda/, majd elnyomom, befejezem, később újrakezdem és újra.
A dohányzás káros hatásaival tele a padlás, mindenki tudja és ismeri. Tönkemegy az ember egészsége, büdös van körülötte, általában szemetel, stb. Aki nem, az most sürgőssen nyisson új ablakot és olvasson utána a várható borzasztó körülményeknek!!!
Lássuk az halál hűvös alagútjába besütő napsugarat. Mire jó a cigi. Agyvérzés megelőzésére, stresszkezelésre. Hányszor volt elég egyszerűen egy-két cigaretta egy fokozott idegállapot csillapítására. A cigit nem lehet csak úgy gyorsan szívni, mert nem megy, a gyors szíves küzdelme pár slukk után eltereli az idegesítő előzmányről a figyelmet, így nyugtat. Várakozás közben, mennyivel kevesebbet tépelődik az ember, mmennyivel lassúbbnak telik az idő. Még a közlekedési dugót is könnyebb elviselni. Én cigizni nem szerettem zárt helyen, ezért több időt töltöttem a szabadban, mint hasonló életmódot élő nem dohányos ismerőseim. Elszánt dohányosként esőben, fagyban, hőségben is kimentem. Soha nem cigiztem a lakásban.
Igen soraimmal szembemegyek azzal a "dohányosok élete pocsék" propagandával, mert ez nem igaz. Igenis vannak kifejezetten szép pillanatok cigivel a kézben. Éjszaka a természet lágy ölén a csillagok alatt egy cigivel a kézben azon merengeni milyen kicsi is az ember, vagy egy szikla kiszögelésen állni egy hegyoldalban mintha nem is lenne semmi az ember lába alatt s azt érezni, hogy egysúlyban vagyok a kilélegzett füsttel. És így tovább.
Nem kívánok propagandát indítani a dohányzásért. KIFEJEZETTEN NEM AJÁNLOM SENKINEK! KÁROS AZ EGÉSZSÉGRE ÉS CSÚNYA HALÁLT HAL TŐLE AZ EMBER!
Szóval nem dohányzom. Érdekes, azóta mindenki folyton tudni akarja milyen érzés. Emberek vagyunk. Mindenki meg akar győzni mindenről, még arról is, amit eddig is tettem, hogy a lerakás miatt van. Nem voltak, nincsenek köhögés-rohamaim, meggyőződésem, hogy nem is kellenének, hogy legyenek. Volt hasmenésem, de nem azért mert átalakul az emésztésem, hanem mert hülyeségeket ettem. Fájt a fejem, mert előző nap berúgtam, semmi köze a cigihez. Sorolhatnám. Nem is híztam még meg nagyon (semennyire), még cigiztem, amikor a rendes nasizhatnék rámtört.
Hja tényleg, egy igaz, az ember többet iszik (alkoholt), aminek két oka van: 1. mert a cigizés elmaradása miatt kieső időt is ivással tölti :), valamint 2. ami ebből következik, mert le kell foglalni a kezemet valami feladattal. Kézenfekvő az ivás, mi más. :)
Vannak árnyoldalak. Többet dolgozom munkaidőben, mert nem járok cigizni. Ez mondjuk azt jelenti, hogy több melót vállalok be. Árnyoldal 2, amíg cigiztem a napi kb. 3liter folyadékot egyenletesebben elosztva vittem be, most mivel nem járok cigizni (egyben van a büfével), nem iszom annyit. Na ebből következnek még árnyoldalak. A cigizős kollégák már nem hívnak, elmaradnak ezek a beszélgetések. Az álszentek, míg cigiztem, mindig volt kivel... No mindegy.
Szóval most nem cigizek. Azóta tudok úgy nagy levegőt venni, hogy nem köhögés a vége csak egyszerűen nem fér be több. Ezt minden tényleg dohányos kipróbálhatja. Egyelőre más előnyt nagyon nem érzek. Ja de, természetesen nem költöm rá a nehéz munkával megkeresett pénzt. Elköltöm azt másra.
Azóta értem mit gondolhattak rólam nemdohányzó kollégák, amikor cigizésből visszatérve ültem melléjük megbeszélni valamit. Őszintén: BOÁÁÁÁ!! Ez tényleg gáz.
Végezetül. 17 évig dohányoztam, 32 éves vagyok, 1,5-2 hónapja kipróbálom nélküle, nem mondom, hogy leszoktam, talán majd 17 év múlva. Most nem szívok. Nem hiányzik, ez egyébként fura. Nem kényszerít senki és nem magamat és így megy. Nincs tapasz, egyéb kiegészítő, nem kell. Ez nagyszerű. Van időm sokmindenre, amit eddig cigizéssel töltöttem, többet vagyok a családommal. Ez a legfontosabb vívmány számomra!
17 évig dohányoztam, 32 éves vagyok minden életszituációt újra kell tanulnom. Kertészkedni, kirándulni, dugóban ülni, csillagokat nézni, várakozni, italozni, bulizni, dolgozni, pihenni, gondolkodni, sportolni menni vagy onnan távozni stb., mindent és bármit amit a szabadban lehet tenni.
Kihívó feladat, de már látom értelmét és jó oldalait.
Kedves dohányosok, nem vagyok messiás, de kövessétek példám, tegyétek le a cigit, anélkül is ugyanolyan jó az élet. Én el tudtam hinni, hogy ez csak egy hóbort volt, de fiatalság-bolondság, vége, elég volt. Nem dőlt össze a világ
